Amit ma megtehetsz...

SZIASZTOK!
Nem is kell mondanotok, mert tudom, hogy egy szörnyeteg vagyok, amiért egész decemberben nem jelentkeztem. De az a helyzet, hogy nekem ez a hónap mindig olyan zsúfolt, már rögtön a legelején túl kell élnem a szülinapom – már nem mintha ez olyan rossz lenne, de egész héten lekötnek a rokonok –, aztán a bátyám meg az öcsém születésnapja is ekkor van, utána pedig karácsony, ami rengeteg herce-hurcával jár, ajándékkészítés, pánik, adventi készülődés, díszek, napokig tartó sütögetés, idegeskedés az anyagi keret miatt, veszekedés a családdal, stb., és ráadásul nálunk már a félévi hajtás is elkezdődött (pedig hol van az még...), hurrá! :D
Viszont nagyon örülök neki, hogy ti mindig itt vagytok, és egyre gyarapodtok, mert túlléptünk a második X-en, már huszonegyen vagyunk! ♥ Szóval köszöntöm itt Reginát, Bernadettet, Nelladelt, Japane-t és Oliviát. ♥
Karácsony alkalmából szerettem volna nektek olyan dolgot hozni, aminek igazán örültök. És hozhattam volna cuki karácsonyi fánkokról képeket, meg a vadiúj minyonos párnámat is kitehettem volna – röhögni ér –, mert tényleg semmi ötletem nem volt. De akkor eszembe jutott, hogy a novellának múltkor nagyon örültetek, és többen is írtátok, hogy szívesen olvasnátok még, mert tetszett.
Szóval karácsony alkalmából belekukkanthattok az egyedi, utánozhatatlan, de elképzelhetetlenül lúzer Andrew naplójába (mert hiába is tagadja, tényleg naplót ír, hamarosan be kell ismernie magának, hogy leereszkedett a – szerinte – nyafogós kislányok szintjére), akit néha felpofoztam volna, akkora baromságokat tud összehordani ez a srác...
DE AZÉRT JÓ SZÓRAKOZÁST ÉS BOLDOG KARÁCSONYT!
(És, izé, hogyha Markot olvastok, akkor vegyétek úgy, hogy az Martin, ha pedig Patricket láttok valahol, akkor gondoljátok úgy, hogy Petert írtam. Hosszú sztori, de az utolsó pillanatban meg kellett változtatnom a neveket, és nem biztos, hogy mindenhol sikerült kijavítanom.)

–––––––––––

12. 02., szerda

 Olyan abszurdnak tartottam, ha egy férfi leül, hogy leírja az életét, beszámoljon az üres oldalaknak a napjairól. Ez az iskoláslányok feladata, akiknek a környezete megunta hallgatni a kesergésüket, ezért a lapoknak zokogják el, hogy letört a körmük.

 Szóval nem fogom ezt a cuccot a naplómnak nevezni, hívjuk mondjuk nemes egyszerűséggel akárminek. Ez az akármi, jobban belegondolva, a napló durván modernizált és természetesen felnőttesített verziója, nyilván nem kézzel írom, naponta órákat tölthetnék azzal, hogy tintával kapirgálom a lapokat. Aha, faszomat. Haladok a korral, és fejlesztem az ujjbegyizmaimat azzal, hogy pötyögök a mobilomon.

 Persze, szép lenne most eljátszani a nagy művészlelket, akinek éppen felborult a világa, és úgy érzi, csakis kizárólag a szavakba öntheti bele a bánatat. De, könyörgöm, ez cseppet sem életszerű, még a könyvekben is nagyon műanyag. Az ok, amiért éppen a telefonom jegyzettárját szennyezem, az az unalom. Szép és jó, hogy van repülőgépes mód ezen az elvileg okos készüléken, de így nagyjából annyit tudok kezdeni ezzel a cuccal, mint egy féltéglával. Clash of Clans? Color Switch? Esetleg Minion Rush? Facebook? YouTube? Nuku! Szóval tényleg, semmire nem jó, márpedig éppen a repülőn ücsörgök. Véletlen nyitottam meg a jegyzeteket, de aztán eszembe jutott, hogy hoppá, végül is írhatok, jobb, mint azt nézni, hogy a hatvanas ribi tőlem jobbra hogyan tanulmányozza az orrából bányászott anyagot. Na, persze, legutóbb irodalomórára írtam, verselemzést, nyolc éve, de tulajdonképpen mindenféle dolgokat be tudok pötyögni. Olyan, mintha chatben mesélnék valakinek.

 Márpedig mesélnivalóm, az van.

 Mary Noir. Álmaim nője. Az egy dolog, hogy őrjítően szexi, a szőke haja, a fakón csillogó szemei (hogy hívják ezt? paradoxon? képzavar?), a lába, a formás felsőteste. Meg amúgy az ágyban sem utolsó, vagyis igazi lepedőakrobata. De okos, értelmes, lehet vele beszélni. Rajongok azért a nőért. A temperamentumáért, a határozottságáért, az ambícióiért, az eltökéltségéért, ja, meg a testéért is.

 Élmény volt vele élni. Én vele akarok lenni, a múltban, a jövőben és a jelenben. Jó, meg akartam kérni a kezét. Betoppantam a közös lakásunkba. Kitettem magamért, basszus! Ki voltam öltözve, az a délután az övé lett volna, olyan romantikus monológot akartam neki lenyomni, zsebemben lapult a jegygyűrű, fejemben pedig az esküvőnk alapja, de ő nem a forgatókönyv szerint reagált, hanem kisírt  szemekkel fogadott. Hoppá, ez itt a fordulat.

 Megfogta a vállam, egy mozdulattal leültetett egy székre. És beszélt és beszélt és beszélt. Nem konfliktust indított, hanem lezárt valamit. A kapcsolatunkat. 

  Kidobott! Engem! Andrew Cage-et!

  Belegázolt a becsületembe, ráadásul egy tipikus, zéró konkrétumot tartalmazó, női okfejtéssel. Hogy ő nem tud velem élni! Olyan határozatlan vagyok, olyan céltalan, olyan szorongó, olyan szétszórt, olyan gyerekes, olyan zárt, aki soha nem beszél magáról, de ezt nem hajlandó elismerni, olyan felszínes, olyan, aki nem becsüli meg az időt! Haha, röhög a vakbelem! 

   De belül érzem, ahogy az összetört életem szilánkjai vagdossák a szívemet...

  Jó, ennyi, mielőtt még átmegyek légvárakat építő lovagba. Fúj. Amúgy is landol a gép. Mindjárt Florida talaján fogok állni, jövök haza a szüleimhez. Huszonötéves agglegény lett belőlem. Zsííír...

8 tanártípus / suli

8 i d e g ö l ő tanártípus

1 # aki soha az égben nem javítja ki a három mondatos dolgozatokat (sem)

*egy héttel a dolgozat után*

- Tanárnő kérem, ki tetszett javítani a dolgozatokat?

- Nem.

*két héttel a dolgozat után*

- Tanárnő kérem, ööö, ki tetszett javítani a dolgozatokat?

- Nem.

*három héttel a dolgozat után*

- Tanárnő, esetleg, öhm, netán kijavította már a dolgozatokat?

- Nem ti vagytok az egyetlen osztályom, és sok dolgozatom van még. És pont, hogy nem a tietekkel fogom kezdeni!

(ehhez azt hiszem nincs is mit fűznöm)

2 # ha neki baja van, mindenkinek baja van

Ha valami nyűge van, ha meghalt valakije, ha későn kelt, ha megkarmolta a cicája, és ideges... szóval, akkor jobban teszi az osztály, hogy inkább szépen csöndben figyeli az órát mint a kisangyal különben a tanár egy házisárkánnyá változik. (ha még nem lenne az)

3 # te béna te hülye te úristen

Minden iskolában van egy tanár, aki szidja, becsmérli a diákot a potenciális tudása miatt. Ha például kérdez egy egyenletet, és nem jön válasz, akkor kiröhögi, és a képébe mondja, hogy jó béna. A vicces ebben az, hogy a tanításnak az a lényege, hogy segítse a gyereket, hogy tanulhasson tőle, és hogy kijavítsa a hibáidat. Értitek, no. 

4 # oké gyerekek, röpdolgozat

Akármikor (értsd, vulkánkitöréskor, szüléskor, terrortámadáskor, cunamikor, szünetben) is írat dolgozatot, röpi néven. A röpi nálam egy max 5 kérdéses kis ,,röppentyű", kicsi lapon kicsi, hörcsögkaki méretű dolgozat. De sajnos a tanároknál ez egy négy lapos, nehéz rajzolásos/írásos izé, amit inkább témazárónak neveznénk.

5 # semmire nem válaszolok kedvesen, hahahaha

Bármit kérdezünk, nem jön rá rendes válasz. Például megkérdezhetjük, hanyadik óra van, a válasz az:,, te is tudhatnád, vezesd rendesebben a füzeted". De most komolyan. Ki ír a füzetébe dátumokat vagy óraszámokat? KI? KI?! *tücsökcsiripelés*

6 # te vagy a legjobb tanítványom

Másnéven az illúzióromboló tanár. Folyton azt választja ki a legbecsesebb tanítványának, aki a legjobban tanul, ami azért is mókás, mert ebből pár osztályharcocska szokott keletkezni, és tök jó, ha a tanár szítja ezt, nem?

7 # jaj Tamás bácsi te kis huncut

Ezt sajnos élőben is megtapasztalhattam számtalanszor, hogy egy tanár, RÁMÁSZIK A MÁSIKRA, nyomul rá, meg szóval, értitek, etye-petye, rózsa, meg minden huncutság. Tegyük azt is hozzá még egy kis sokk-ként, hogy a diákok szeme előtt. (képzeld el, hogy az igazgatód az énektanároddal csintalankodik...na ugye!)

8 # a tárgyhoz semmit nem értő

,,Jól van gyerekek ma ezt vesszük, ezt a ... ööö... Dani mit is? Ahaa, szóval azt igen. Erről azt kell tudni, hogy ez régen történt, nagyooooon rég. Oké vége az órának gyerekek, jó szünetet!"

[]][][][][][][][][][][][][][][][][][][][]

Remélem viccesre sikeredett ez a tanártípusos kis bejegyzés. 

Ha tetszett, nyugodtan válaszoljatok válaszban a következő kérdésekre:

1) Valamelyik típus előfordul a te sulidban is?

2) Szerinted melyik a legőrültebb tanártípus?

3) Neked melyik típus volt a kedvenced?

PUSZIK:

Mira Coelt

Zachár Panni | i n t e r j ú

PANKA

-

Pankasbeauty

1) Szia, drága! Köszönöm hogy elfogadtad a felkérésemet. Az első kérdésem az lenne, hogy már volt e részed hasonló kitöltendő kérdéssorokban? Ha nem, hogy érint, hogy ez az első interjúd?
Panka: Igen, egyszer már válaszoltam pár ehhez hasonló kérdésre, de hidd el, ugyanolyan
izgalommal írom ezeket a sorokat is! :)  Egyébként annyira furcsa érzés, sosem gondoltam
volna, hogy valaki tőlem fog kérdezgetni. De nagyon örülök neki, köszönöm a megkeresést!

2, Beszéljünk kicsit az - egyetlen - blogodról. Mit szóltál ehhez a tömeges mennyiségű feliratkozóhoz/kommenthez/reakcióhoz? Mikor megnyitottad a blogodat, gondoltad volna, hogy ennyi ember fogja követni a hétköznapjaidat? Nem igazán tudatosult még bennem most sem hány lány
várhatja egy-egy bejegyzésem, nem így nézek a blogomra, nem a számok alapján. Inkább úgy, mint egy baráti közösség, ahol  minden gondunkat megvitatjuk, tanácsokkal szolgálhatunk egymásnak.  De azért elönti a szívem a boldogság, mikor megvan egy kerek szám akár Instagramon, vagy a többi közösségi
felületen.
3, S ím, hogy ennyi ember ismer téged, volt már olyan, amikor az utcákon járva valaki ezt mondta neked: ,, jé, nem te vagy a Zachár Panni? Olvasom a blogod!
Igen, volt képzeld! :) Bár nem igazán tudtam hogyan is kellene reagálnom, mit kellene válaszolnom, szerintem én sokkal jobban meg voltam illetődve. Nem is olyan régen Viki ismert fel a Westendben, a jaj, de aranyos vagy mondatrészen kívül nem igazán tudtam mást
mondani Neki, ennyire tellett tőlem hirtelen.
4) A blogod immár 4 (!) éves. Mit gondolsz, ez évek alatt fejlődtél? Érezted, hogy ennyire elszállt az idő?
Olyan gyorsan eltelt ez a pár év! Még arra is emlékszem hol, s mikor írtam az első
bejegyzésem. Hú, kulisszatitkok következnek! A nappaliban ültem, tv-t néztem. Ugye
mennyire nem tűnik izgalmasnak? Pedig az azután következő összes dolog az volt. Igen, én
érzem magamban a fejlődést, sőt, sok olyan képem is van, amire még én is büszke vagyok.
Ebből a tükörreflexes gépből szerintem már kihoztam a maximumot, s lehet lassan egyel

magasabb fokozatra kellene váltanom, de még szuperül elvagyunk.
4)  Mennyire volt kihatással az életedre ez az egész blogolás? Gondolok például a videókra, feliratkozókra, képekre, barátokra - és időcsökkenésre is természetesen -.
 Én eddig csupa jót tapasztaltam. Nem szeretek vitás helyzetekbe kerülni, de néha az igazságérzetem eluralkodik rajtam, s kénytelen leszek felszólalni egy-egy dolog érdekében,még ha nem is jövök ki belőle a legjobban. Ennek ellenére én jobban érzem magam tőle,sokkal. Igaz, néha nehéz beleilleszteni a hétköznapok menetébe még egy bejegyzés megírását, vagy fotózását, így az első általában a késő esti órákra tolódik, az utóbbi pedig hétvégékre.
Sajnos ez a korán sötétedés eléggé redukálja a bloggerek lehetőségeit, de még egy utolsó napsugarat is ki lehet használni!

6) A családi köröd ugyanúgy viszonyul hozzád, mint mielőtt elkezdted a blogolást, vagy valami megváltozott a kapcsolatotokban? Ha igen, mi?
 A családom teljes mértékben támogat, Anyukám a legnagyobb segítségem a fotózásban, Mamikámról olvashattatok már néhány kedves történetet is, Apukám pedig inkább csak a háttérből, de mindenben segít, amiben csak tud. ♥
7)  Sőt, ezentúl még sok fiókod van még, ahol magadról is töltesz fel képeket. Hogy érint, ha valaki nem túl jó szavakkal illeti a külsődet? 
Ha valaki értelmesen fogalmazza meg a kritikáját, s nem csak letámad, még tanulni is lehet belőle. Hiszen egy-egy külső szemlélő lehet olyan hiányosságokat fedez fel, amit Te nem látsz, vagy nem gondolod, hogy szükség lenne rá. Sosem válaszolok durván, azzal semmi jót nem lehetne elérni. Aki pedig kötekedni szeretne, fog is, még ok sem kell rá.
8)  Mit tervezel, hogy fogsz még tevékenykedni a blogger világban? Illetve mik a terveid?
 Mindig kihozni magamból a lehető legtöbbet, s a legjobbat. Sosem lehet megállni az újításokban, gyakran kell egy kis plusz, amitől lehetek más, amitől egyedibbé válik a Panka’s beauty. Ezt szeretném megőrizni.
9)Mit kívánsz a kezdő beauty jellegű blogoknak? 
 Sose add fel! Hidd el, egy idő után meghozza a gyümölcsét, bármilyen közhelyesen is hangzik.

˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝˝

Utólag is köszönöm Pannának, hogy kitöltötte az interjúmat <3

Ami mostanában körüllengi a gondolataimat

   A mostani cikkemet két Villon-vers ihlette. Nem szeretnék túlságosan sokat beszélni róla, mert amilyen fanatikus vagyok, akár több cikket meg tudnék tölteni azzal, hogy a verseit elemezgetem, meg a személyiségét fényezem, és arról áradozom, hogy mennyire fantasztikusan különös ember volt.
Igazából egy középkori költő, de a versei nagyban különböznek a mai versektől, a kortársai verseitől, és a régebbi versektől is. Szerintem teljesen új témákat boncolgatott a műveiben, ráadásul a költészete olyan, amilyennek lennie kell – helyettünk is mond valamit magunkról, és ezzel elgondolkoztat minket, arra késztet, hogy kicsit ássunk bele a saját személyiségünkbe, nyissuk ki a szemünket, és ne csak azt lássuk, ami az orrunk előtt van, hanem az emberek és önmagunk belsejét is szemléljük meg. Igazából Villont mindig is lázadóként könyveltem el magamban, egy rablóbanda tagja volt, és ennek megfelelően elég "vagány" verseket írt, szóval tényleg keményen kimondta a dolgokat.
   Engem különösen két sor fogott meg, az egyik az Apró képek balladájának ciklikusan visszatérő refrénje, a másik pedig a Des Contrares-é, azaz magyarul az Ellentéteké. Nemcsak abban érdekes ez a két mondat, hogy hihetetlenül modern, hanem olyan dolgokat érint, amelyek engem foglalkoztatnak manapság.

INSPIRÁCIÓS ❆ blog/írás

Sziasztok, drágáim! :')

Hát igen, mostanság nem voltam valami aktív... *khm, khm* Szégyellem magam miatta, de összejöttek a dolgok, mégpedig úgy, hogy az már negatív történésekbe csaptak át.

A lényeg, hogy újra itt vagyok! Bár nem tudom, mikor jön egy újabb hidegzuhany, mégis, perpillanat élek, és bejegyzést írok. Szóval, hurrá.

Másrészt, szerintem észrevettétek, hogy enyhén szólva a design kicsit más lett. Hm, szerintem magyaráznom sem kell, hogy i g e n, én ocsmánykodtam össze megint az oldalt. 

N A DE.

Kezdjük is a bejegyzést. 

BLOG(olási) TIPPEK

``````````````````````````````````````````````````````````````

Mindenki azt hinné, hogy ha odaülünk egy laptophoz, és puff-kész szerűen (ezek a szavak...) megír egy bejegyzést, akkor már nyugi van, jönni fog rá vagy 30 pozitív jelzés. Hát ez nem így van.

Kezdjük azzal, hogy sok munka kell, hogy megszülessen a végleges változat. Nem elég, ha csak egyszer-kétszer dolgozod át, pláne a hosszabb terjedelmű bejegyzéseket. 

Tudom, hogy nagyon sok blog írt már erről a folyamatról, és hogy nagyon sokat említgették ezt a témát. És természetesen én pont ezért nem erről írok. :')

Ez a bejegyzés kisebb ,,boldogságpatronokról" fogok beszélni, amit ha blogra/blog bejegyzésének írásával szétpukkantunk és bevetünk, hatásosan nagyobb lesz a minőség, mintha 10 perc alatt írtad volna meg.

❈ Kényelmes, üde, puha hely, ahol nem nagy gond a nyújtózás, elfekvés, ide-oda pakolgatás.

❈ Egy kis harapnivaló, egy kis üdítő: nagyon jól illik a blogoláshoz, hiszen nem csak az étel csusszan le jobban a szádon egy kis üdítővel, hanem a blogolás is könnyebben mehet.

❈ A legjobb az, ha valami csöndesebb helyen írsz. Nem árt, ha jól tudsz koncentrálni arra, amit firkantgatsz éppen.

❈ Ötlet. Ez furán hangozhat, de minden esetre kell egy ötlet mielőtt elkezdesz blogolni. Ha semmilyen elképzelés nélkül indulsz a gépedhez, csak erőlködni fogsz. Általában nap közben jönnek át telepatikusan az ötletek. (bár igaz, nálam a tanárok nem ötleteket küldenek, és nem is telepatikusan, konkrétan ordítva mondják hogy: ,, figyelj már ide, kisfiam!" Egyébként lány vagyok, de az már mindegy.)

❈ Hangulatfokozó - gyertya, zene, társaság, állat. Tökéletesen mindegy, a lényeg az, hogy legyen valami, ami kissé felviszi a hangulatodat, inspirál, ötletelődsz, ésatöbbi.

❈ Egy kis füzetke blogos ötletekkel teletömve az előre kigondolást is segíti. E segítséggel nem kell folyton össze vissza kapkodnod, hogy he mivan most-mi-a-franc-cikk jöjjön. Így sokkal kellemesebben kezelheted egy helyen pl. a hónapra való bejegyzésterveidet.

Kicsit beszéljünk ennek a szociális oldaláról is. Tegyük fel, hogy nem vagyunk annyira magabiztosak, így könnyen össze tudunk csuklani. Ennek következtében azt mondogatjuk ,,ez nem fog menni, ez nem fog menni, a fenébe is, ez nem fog menni". Így az agyunk úgy fogja fel, hogy  n e m  f o g  m e n n i, és végül tényleg nem fog.

Ha viszont pozitív irányokba terelődik a gondolatunk, sokkal másképpen fognak forogni a kerekeink, és könnyedébben fog menni a dolog, amolyan a munka elnyerte gyümölcsét elven.

Ehhez persze mérhetetlen magabiztosság kell, mert elég nehéz ugye egy írásunkat a világközönség elé tenni, felkínálva mint friss prédát, amit akármikor széttépázhatnak.

Arra gondolj leginkább, hogy az emberek kedvesek, és jókat fognak írni rólad. És végül össze is jöhet!

INSPIRÁCIÓS KÉPEK

=============================

Lara Brooks Roth

Vérfolt a kanapén

   Adaline Millard fáradtan vonszolta magát a macskakövekkel kirakott úton, miközben szeretettel telt tekintettel vizslatta a bokrok mögött fekvő épületet. Nagy sárga ház volt kőberakással, és a legmodernebb tervek alapján készült. Valójában rühellte a szerkezetét, túlságosan mű volt, az idős hölgy sokallta a kanyargós lépcsőket, elege volt a giccses korlátból, és a tapéta színéhez a libafos adta az ihletet. Ellenben harmincadik éve dolgozott itt odaadással, lelkesedéssel, és,  nem utolsósorban, sikerrel. Elmondhatta, hogy nagy tapasztalata van a pályán, és a hely táplálta az egyszerű hölgy egóját, mindig arra emlékeztette, hogy semmiből igenis lehet valamit csinálni. Ez nyilvánvalóan nem igaz, és nyilvánvalóan nem a vákuumból szülte az épületet, de szerette eltúlozni a dolgokat, és valójában az ismerősei közül senki nem volt ott, hogy bizonyítsa az ellenkezőjét.
  A Matrovich Intézményt tényleg ő teremtette. Az álmaiban. És naivan, bárgyún ezekbe a foszlányokba kapaszkodva fedezett fel egy kezdő építési céget, akik kaptak az alkalmon és az amatőr, de szerintük tagadhatatlanul művészi, mások szerint pedig undorítóan kaotikus stílusukban felépítették azt a monstrumot. Adaline törhetetlen, megingathatatlan, megsemmisíthetetlen eltökéltséggel berendezte, és ápolói szakmáját felhasználva gyermekotthonná nyilvánította, ami elsősorban lelkileg károsult, illetve testileg bénult gyermekeknek ad otthont.
   Adaline-nek soha nem okozott gondot, hogy szót értsen a kissé gyengeelméjű csöppségekkel, hiszen nem látott bele túl sokat a viselkedésükbe, nem tulajdonított jelentőséget az apró dolgoknak, ehhez nem volt elég jó megfigyelő. Ellenben gyerekek társaságában nem érezte azt a különös feszültséget, amit művelt felnőttek jelenléte keltett benne, a gyerekek nem voltak nála okosabbak, és nem juttatták eszébe, hogy ő bizony nem egy zseniális lángelme. Jó, valójában nyílt titok volt, hogy Adaline agyi szintje egy dísztökével vetélkedett, és sajnos minden megmérettetésnél a növény nyert, de a gyerekekkel tökéletes összhangban működött, ezzel pedig rendes életet tudott élni, boldog lehetett, és elérte, hogy tiszteljék, amiben segítségére volt kedves, készséges, engedelmes modora.

Vigyázzatok a kullancsokkal!

   Gépiesen simítok végig a hátán, ujjaim beleakadnak a szőrébe, nem mozdul egyenes előre mered, és acsarog az állatorvosra. Mit vártunk? Kutya. Elkényeztetett kutya, akinek soha senki nem ártott, csak ez a nő. Teljesen jogos, hogy így reagál, mégiscsak... idehozzuk bizonyos időközönként, és közben az a rózsaszín köpenyes "rém" tűket döfköd a hátába és a fenekébe. Nem érti, hogy ez érte van, miatta, hogy segítsünk neki, nem érti a beszédet, nem figyel ránk, ha nyugtatgatjuk, mert makacsul elhatározta, hogy itt neki bizony rossz, és nem lesz jó, sem akkor, ha jutalomfalatot kap, sem, ha szendvicset tömködünk a szájába.
   Pedig beteg. Franc tudja, mi baja. Bágyadt. Erőtlen. Nem eszik. Nem ugrál. Nem boldog. Mintha csak egy fakó, béna utánzata lenne annak a Nikinek, akit én ismerek, akit én szeretek, akit én sétáltatok, akit én viszek kutyasuliba. 
   Vért kell venni tőle, hogy megtudjuk, mi baja. A dokinak van ötlete, de nem biztos benne. Vagy csak   nem akar biztos lenni benne. 
Nem megy, ficánkol, nem akarja, már attól kiborult, hogy leborotváltuk a lábán a szőrt. Na, meg a lázmérés. Hihetetlen, negyven fok fölötti láza van, mégis hadakozik.
   Szörnyen megy a vérvétel, hiába suttogunk, nézünk bele bánatos, de lázadó, elégedetlenkedő íriszeibe, hiába simítgatjuk, hiába ölelgetjük, hiába cseng megnyugtatónak a hangunk, nem akarja, hogy megcsapoljuk. Leugrik az asztalról, lábában van a tű. Fröcsög a vér. Hátrább lépek egyet, nem a piros folyadéktól és az átható gyógyszerszagtól vagyok rosszul, hanem attól, hogy ki a páciens.
   Amikor megvan a vér, szaldunk vele a laborba, odaadjuk sürgős kivizsgálásra, rosszat sejtek. Sürgős? Ennyire ramaty a helyzet? Minket elküldenek, vissza a rendelőbe, azt mondják, hogy majd hívják az orvost az eredménnyel.
   Mikor odaérünk a doki éppen a kollégájával konzultál, és arra kérnek, hogy várjunk a réten, amíg jön az eredmény. Nem sok idő, csupán tíz perc.
   Nézem, ahogy szalad. Boldog. Szaglászik, nyilván vannak pisifoszlányok, vagy elejtett szemetek illatpárája maradt a földön. Boldog. Belemegy valami az orrába, nagyot tüsszent, megrázza magát, majd nyargal tovább. Boldog. Lobognak a fülei. Boldog. Nyelve kilóg a szájából, kellemes fáradságot érezve liheg. Boldog. Meglát egy kutyát, játékosan felé szökken. Boldog.

Tumblr macsó-macsekek ~ oktató

Tumblr generáció

_____________________________

Karakterkiépítés | Lara-módra

Mindenki ISMERI A karakterkiépítést.
De sok ember akad ellen szemben, aki nem tudja megfelelően használni ezt; s így, akármennyire is ütős sztorit írt, hogyha nem jók a karakterek, akkor gyakorlatilag annyi is.
Szóval igen, újra itt egy locsi fecsi kis bejegyzés, amit minden blogon megtalálhattok. Karakterkiépítés. Elég sablonos téma bár, de ettől függően megpróbálom beleadni azt, amit tudok, hátha tudok segíteni nektek.
Tehát kezdjünk is neki... karakterkiépítés, és annak oldalai.


❀ 1: Név
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 
Mindig kezdd a névvel. Azért is fontos, hogy ez legyen az első, mivel a név határoz és inspirál. Mondjuk, ha egy lányt elnevezel Sage-nek, egy aranyos, cuki, édes jellem jut az eszedbe. Szerintem ez az alapja a dolognak. Ebből lefejtheted hogy kemény vagy édes. Ha valami nagyon menő, népszerű, kis tini*khm*-re gondolsz, adhatod rá a Lujsa nevet (mondjuk, ha valami stréber kisangyalon agyalsz, az olyan nevek a megfelelőek, mint az Eadlyn, Annamaria, Alisha, etc.)

Valószínűleg érted a lényeget.
❀ 2: Jellem 
- - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 
Tehát, már megvan a neve a kis egyénednek. Ha már megvan, körülbelül milyen irányba forduló a jelleme, kiépítheted a többi részét is az egyéniségének. Például hogy kedves, bátor, erős, félénk, falánk, aranyos, barátságos, merész.
Gondolj arra, milyen párbeszédeket folytat majd, mihez hogy fog állni, milyen lényege lesz a sztoriban. Ne hamarkodd el nagyon, hiszen minden karakter fontos a sztoriban. Ne félj alkotni, jegyzetelni. Minimum 5-6 tulajdonságot szedj össze, és tökéletes lesz. :)


❀ 3: Körülmények
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 
Ha már megvan a név és a jellem, ötleteld ki azt is, hogy mondjuk milyen múltja van a szereplődnek. Milyen a családja, miket élt át, hogy élt, mik a fontosabb életeseményei, miket gondolt... szóval ilyesmik, amik a történethez kellenek. Így, hogy egyre többet tudunk róla, egyre jobban megismerjük a karakteredet, és egyre közelebb kerülünk hozzá.
❀ 3: Kinézet
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 

Hogyha ezeket az alábbi pontokat sikeresen megoldottad, körülbelül kialakult benned egy egyfajta kép, hogy hogy néz ki a szereplőd. Vigyázz, ne ess messze a fától! Ha egy aranyos, félénk, vicces szereplőt álmodtál meg, ne egy punk sérós piercinges külsős lányra gondolj. (Most mondok egy teljesen nem felhasználható példát) barna haj, aranyos, nagy, barna szemek. Átható tekintet, és hosszú, egyenes haj.
Ne ess túlzásba, de engedd szabadra fantáziádat! ;)







❀ 4: Összesíts
- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 
A már meglevő információkat  a szereplődről gyúrd össze, s így megszületik a végleges karakter. Míg írtam a bejegyzést, egy példának szolgáláló egyént is kiépítettem, amiben leírom, miket kellett volna a cikk alapján kidolgozni.

Celia Rakerstod

Svéd származású, 19 éves angol cserediák.

Apa és testvér nélkül nőtt fel (testvére 14 éves korában eltűnt.)

Jelenleg egyetemen tanul.

Vadóc, szentimentális, kemény, mocskos szájú.

Igazi egyedi lélek.

Vörös ombrés haja van, felül fekete, középen sötétvörös, alul narancssárga

Nagy, zöld szemek

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -  ❀❀❀ - 
Sziasztok édeskék. Szóval, itt vagyunk a bejegyzés végén vagyunk, Remélem, tetszett nektek a cikk. Jó karakterezést ;)

#szfe150

   Hogy mit is jelent a fenti érthetetlennek tűnő kód? Haha, jó kérdés, de ne érezzétek magatokat totál hülyének, hogyha nem vágjátok, minek a rövidítése ez, szeptember 30.-ának tizennyolcadik órájáig én sem tudtam, és csak okosan pislogtam, amikor a barátnőm beleordította ezt a telefonba. Az szfe a színház- és filmművészeti egyetem rövidítése, a százötven pedig az intézmény fennálásának éveit jelenti. Gondoljatok bele, ez az épület 1865-ben már állt, és egy régi kor régi emberei jártak-keltek benne, ezek a diákok nyitottak voltak mindenre, és büszkék magukra, amiért elsőként tanulhatnak Magyarországon színjátszást. Ők lépdestek százötven évvel ezelőtt finom lakkcipőjükben ezen a padlón. Annyira elképesztő mindebbe belegondolni.

   Na, eddig oké, jubileumi évforduló van, és akkor mi van? Hát, koncert! Valószínűleg senki nem nézné ki belőlem, hogy imádom a magyar színészeket, rendkívül tehetségesnek érzem őket, sokszínűek és megragadó emberek. Szóval, amikor barátnőm bejelentette, hogy mi ez, akkor sikítógörcsben törtünk ki, és együtt ordibáltuk, hogy dolhaitörőcsikpolyákszabópééééé, ott kell lennünk! És, hát ott is lettünk, együtt tomboltunk, és elismerően fütyültümk a színpad előtt.

   A vicces az volt, hogy az átlagkorosztály körülbelül 40 év volt, és bátran állíthatom, mi voltunk a legfiatalabbak, de én igenis büszke vagyok arra, hogy érdeklődöm ilyen dolgok iránt, és éppen teszek rá, hogy más ezt betegesnek találja, szerintem nem az.

   Az előadás négy órás volt, és körülbelül száz perc után fel akartam állni, de állandóan azzal vigasztaltam magam, hogy nyugi, nem is olyan nagyon sokára ennyi ideig keményen kell gondolkoznom, mert emeltfokú érettségi. Ezalatt a temérdek idő alatt, elvileg százötvenen léptek színpadra (na, vajon miért pont ennyien?, meg nem mondanám), de az egész nem volt túlságosan kötött, sok színész nem tudott elszabadulni, vagy az utolsó pillanatban jött közbe neki valami (de miért, miért pont Szabó P. nem jött?, ez annyira nem igazság!), szóval inkább az élet rendezte az egészet, mindenki akkor adott elő, amikor befutott. Nyilván nem fogok ennyi előadásról fecsegni, de azért néhány számomra fontosat megemlítek.

Törőcsik Mari

   Komolyan mondom, hogy ez a nőszemély egészen hihetetlen. Testileg már értelemszerűen nem erős, hiszen azért benne van a korban, de még így is hihetetlenül lehengerlő kisugárzása van. Az a határozott, magabiztos eltökéltség, amivel a színpad közepén feszített egyszerűen lenyűgöző volt. Hihetetlenül erős, átható hangja van, szóval egyszerűen fantasztikus amikor énelek.
   Ezenkívül hatalmas a dumája, és nem gondoltam volna, hogy ennyire jó fej. Mármint... na, egyszerűen hihetetlen volt, ahogy ott állt roskadozó lábakkal, az idő fogaskereke pedig jócskán tönkretette, de nem sajnáltatta magát, és egyáltalán nem hatott elesettnek. Sőt, igazán karakán jellemnek tűnt. Sztorizgatott, elmesélte, hogy egyszer mindent beleadott az éneklésbe, de elromtotta, brutálisan leégett, és csak három kósza taps hallatszott, most meg nem érti, miért tombol mindenki, holott ő csak áll a színpadon.
   Áhh, lenyűgöző mekkora életerő sugárzott belőle. Ráadásul annyira megható, hogy ennyire közvetlen volt, amíg ő állt a színpadon, nem kívülálló nézőknek éreztük magunkat, hanem mintha egy baráti csevej részesei lettünk volna.
   Uhm, amúgy tudjátok, kiről áradozom? Mondjátok, hogy igen, ő a Nemzet Színésze, a Nemzet Művésze, Jászai- és Kossuth-díjas. Ééés még a cannes-i filmfesztiválon is díjazták. Gondoljatok bele. Franciaországban egy magyar színésznőt éltettek. És nemcsak arról van szó, hogy mennyi díjat kapott, hanem, hogy mindezt meg is érdemelte, hiszen frenetikus alakításai vannak. Hihetetlen, hogy mennyire sokszínű a pályafutása, sok színésszel ellentétben nem tűnt el, miután betöltött egy bizonyos, magasnak ítélt életkort, hanem lelkesen dolgozott, és annyira jó, hogy ennyi idősen nemcsak jól érzi magát a bőrében, hanem még élvezi is az életet, meg amit csinálhat. Miért ne élvezné? Hihetetlen dolgokat tett le az asztalra, büszke lehet magára, és holt biztos, hogy még kétszáz év múlva is ezt a Marit fogják emlegetni.
   Amit nem tudtam róla, hogy Bodrogi Gyula előtt volt egy háromhetes házassága. Azért ez mekkora már (mondjuk az is igaz, hogy nyilván nem verték nagy dobra az esküvőt, és nem öltek bele vagyonokat, inkább csak aláfirkantottak egy papírt). Továbbá emberfeletti akaraterejét bizonyítja, hogy immár hét éve a kórházban összeomlott a vérnyomása, megállt a szíve, ami lássuk be hetven fölött szinte mindig végzetes, még akkor is, ha sikerül mélykómába hozni. Gyakorlatilag csoda, hogy még a mozgóképessége is visszatért (az emlékezetéről nem is beszélve).

Az Oscar díj | mesedélután

|Az Oscar díj átadás az egyik legnépszerűbb eseménye az évnek. Az elsőre |1929-ben került sor Hollywood területén - a nyertes filmek között ott volt a Szárnyak, Hetedik mennyország. Pontosabban egy hotelben adták át e díjakat, s rendezvénynek belépője 10 dollár volt (3000 forint körül). Számokban: kevesebb, mint 250 ember, 15 perces esemény. IGEN, 15 PERCES VOLT ÖSSZESEN A DÍJÁTADÓ! Nem furcsa?

AZ OSCAR díj több kategóriára oszlik: ún. legjobb kép, legjobb rendező, legjobb alakítás, legjobb színész. Összesen 18 kategória van, de nem kevészer megesett az is, amikor egy kategóriát több filmnek is kiosztottak. (2014)

Ezek a filmek kapták a legtöbb díjat: BEN HUR (1959), TITANIC (1997) GYŰRŰK URA (2003). Egyes filmek 11 díjat kaptak! (mivel belekötöttetek még az ízlésembe is, jelezném, hogy nekem lehet hogy tetszenek a következő filmek. Sőt, biztosan. Így ha lehet fogadjátok el, hogy szeretem a Papírvárosokat. Igen, az egyik kedvencem. Nem szereted? Ne szeresd. Én a helyedben is ezt teszem.)

Pár őrültség:

- Dami Jude Dench Oscar díjat nyert a 8 perces alakításáért a Shakespeare in love-ban. (Shakespeare szerelemben)
- 1962-ben, a The Miracle Worker-ben nyújtott szerepléséért Patty Duke nyert egy Oscar díjat. Ami még nem is lenne olyan hajmeresztő, ha NEM EGY MONDATÉRT KAPTA VOLNA...
- Alias Marlo Brando volt az első ember, aki elutasította a díját. hát ez kiakasztó
- Egy díj 34 és fél centiméter magas, és pár darab 4 kilós (tehát hogyha hazafelé tartasz egy Oscar díjjal a kezedben, ha rád támadnak, simán kupán vághatnád a támadót az Oscar díjaddal...)
- Az Oscar díj azért lett Oscar díj, mert Margaret Hirrick azt mondta a díjra, hogy Ez úgy néz ki, mint Oscar nagybácsid!

Kis személyes vélemény, hogyha már Oscar díj. A baj az gyerekek, hogy az Oscar díj az a program, ahova vágyok, és feltétlenül MENNI akarok. Kiskoromban is azon töprengtem, hogy csináljak e egy jó filmet, vagy rugdalózzam át magam a (vagy) 60 őrön... de mivel megjött a kakaóm, inkább hagytam az egészet a fenébe. Viszont ez az ötlet újra visszacseppent az agyamba, így arra fogadom magam, ha felkér engem egy hihetetlen híres filmrendező hogy játsszak egy hihetetlen híresnek bizonyuló filmjében főszereplőként (plusz hogy kapjak érte jó sok pénzt), beleegyeznék.
Így csak jó gondolataim vannak az Oscar díj felől, pártolom a dolgot, és nagyon nagyon boldog vagyok, ha egy kedvesnek bizonyuló színészem kap egy díjat.

Ha meg nem kap, azzal nyugtatom magam, hogy majd jövőre biztos nyer egyet. És ha jövőre sem? Várok tovább.
Ez alatt a mondat alatt láthatjátok a 2015-ös Oscar díj nyerteseket:

Birdman Alejandro González Iñárritu, John Lesher, James W. Skotchdopole	Legjobb film
Eddie Redmayne <3 A mindenség elmélete	Legjobb férfi főszereplő
Julianne Moore Still Alice	Legjobb női főszereplő
Alejandro González Iñárritu Birdman	Legjobb rendező
Patricia Arquette Sráckor	Legjobb női mellékszereplő
Ida Pawel Pawlikowski	Legjobb idegen nyelvű film
J. K. Simmons Whiplash	Legjobb férfi mellékszereplő
Birdman Alejandro González Iñárritu, Nicolás Giacobone, Alexander Dinelaris, ...	Legjobb eredeti forgatókönyv
Emmanuel Lubezki Birdman	Legjobb operatőr
Glory John Legend, Common	Legjobb eredeti dal
Hős6os Chris Williams, Don Hall, Roy Conli	Legjobb animációs film
Kódjátszma Graham Moore	Legjobb adaptált forgatókönyv
Interstellar Paul J. Franklin, Andrew Lockley, Scott R. Fisher, ...	Legjobb vizuális effektusok
Bub Asman Amerikai mesterlövész	Legjobb hangvágás
Alan Robert Murray Amerikai mesterlövész	Legjobb hangvágás
Craig Mann Whiplash	Legjobb hangrögzítés
Ben Wilkins Whiplash	Legjobb hangrögzítés
Thomas Curley Whiplash	Legjobb hangrögzítés
Citizenfour Laura Poitras, Mathilde Bonnefoy, Dirk Wilutzky	Legjobb dokumentumfilm
Tom Cross Whiplash	Legjobb vágás
Milena Canonero A Grand Budapest Hotel	Legjobb jelmeztervezés
A Grand Budapest Hotel Alexandre Desplat	Legjobb eredeti filmzene
Anna Pinnock A Grand Budapest Hotel	Legjobb látványtervezés
Adam Stockhausen A Grand Budapest Hotel	Legjobb látványtervezés
Lakoma Patrick Osborne, Kristina Reed	Legjobb animációs rövidfilm
The Phone Call James Lucas, Mat Kirkby	Legjobb rövidfilm
Mark Coulier A Grand Budapest Hotel	Legjobb smink
Frances Hannon A Grand Budapest Hotel	Legjobb smink
Crisis Hotline: Veterans Press 1 Dana Heinz Perry, Ellen Goosenberg Kent	Legjobb rövid dokumentumfilm

k é r d é s e k forrás ask.fm:

- Melyik évi volt a kedvenced? 2013-as. Valahogy az nyerte el csak igazán a tetszésem.
- Szia...? Szia.
- Ki rendezte az Oscart? 1929 rég volt már... És akkor még nem éltem. Így, azt mondanám, hogy egy ember.
- Miért szereted az Oscart? Elég rá egy kép? ->




S Z óval... ÖSSZEGEZLEK

Aki híres, aki jól játszik, akinek van pénze és elegendő ereje, kinek van szép ruhája és jó kapcsolatai, plusz erős esélyei, no meg Hollywoodi VIP kártyája, annak el kell mennie erre a díjátadóra. Ki látta együtt Anna Hathawayt, Meryl Streepet és Johnny Deppet? Senki. Eddig. De az Oscaron minden megeshet... még az is, ami nem.

Az Oscar díj egy metafora, ez a szerepléseidnek a termése (természetesen a sok pénz mellett). Az emberek akkor kapják, ha elegendők arra, hogy... hogy hazavigyék azt az iszonyat súlyos bábut.

AZ OSCAR h i h e t e t l e n ü l jó.
Nézd jövőre te is.

xoxo

Lara