2016. szeptember 5.

Leköszönések

Maffia

   Sziasztok!
  Húha, hát elképesztően nehéz nekem most megírni ezeket a sorokat. Nem tudom, hol kezdjek hozzá, és azt sem, hogy egyáltalán mit mondjak el. Na mindegy is, nem fokozom itt a hangulatot, mert ez nem valami drámai valóságshow, hanem belecsapok a közepébe.
   Kilépek.
 És igen, most kellene valami ütős indok, mondjuk, olyasmi, hogy felakasztotta magát az aranyhalam, és tisztára depcsybe estem, de sajnos semmiféle halam sincs, nemhogy szuicid hajlamú. Egyszerűen ez nem fér bele az életembe. Tudom, eddig semmi gond nem volt vele, végigtoltam egy egész tanévet, miközben aránylag aktív voltam, de most maximálisan szeretnék ráfeküdni a tanulásra. Meg a sulin kívüli életemre, mert időközben olyan is lett.

2016. augusztus 28.

Az Egyszer volt, hol nem voltról Maffia-szerűen

Fangörcs bejegyzés – első rész

Halihó, rántott husik!
Remélem, ezt nem vettétek komolyan, de mostanság annyi helyen láttam, hogy ilyesféle módokon becézik az olvasókat, ezért úgy döntöttem, beszállok a trendbe, és mindegyikőtöknek adok egy ételnevet, aztán összeállítok belőletek egy komplett étlapot. Muhaha. :D
Oké, azt hiszem, valami nem oké velem. Biztos, a sulikezdés teszi, remélem, örültök, hogy emlékeztettelek rá titeket. :D De visszatérve az étlaphoz, mivel 73-an vagyunk, szerintem elég sok elemet tartalmazna, nyammm. És az újak is rákerülhetnek – remélem örültök, Éva, Pandastic Mialyn, Jázmin és Egy egyszerű lány. Ez most igazából egy egyedi mód, hogy kifejezzem, mennyire örülök nektek. 💙
A legutóbbi posztom elején pedig említettem azt a bizonyos botrányba fulladt Blogger Awardot. Őszintén nem hittem volna, hogy van esélyünk, hogy van esélyem, de nyertem. És annyira totálisan meghatódtam, mert egyrészről nyilván simogatja az egómat, másrészről pedig nagyon sokat jelent ez a támogatás! Tényleg, ezt a díjat nem én nyertem, mert nem én vagyok a legjobb, hanem ti, mert TI VAGYTOK A LEGJOBB OLVASÓK! Nem tudtam megköszönni eléggé a nevezést sem, és ezt sem, de azt hiszem, mindnyájatokat megajándékozlak egy nyálas, virtuális puszival, és hogyha van bármiféle óhaj-sóhaj, akkor nyugodtan keressetek fel, mert azt hiszem, ezek után mindegyikőtök adósa vagyok.


Amúgy a napokban van három éve, hogy blogolok, hah, menő vagyok. :D

–––––––

  Ez életem első teljesen végignézett sorozata, amit maximálisan élveztem is (mert az Awkward esetében minden részben a hajamat téptem, miközben arról álmodoztam, hogy kitépem Jenna karját, hogy azzal verjem agyon, mert az a csaj akkora hülyeségeket tett, argh). Az első sorozatom, amiből mindenféle probléma nélkül megnéztem egyszerre hat részt. Az első sorozat, amiről üvöltve tudtam mesélni fűnek-fának. Az első sorozat, aminek körömrágva vártam az új részét, és még a történelemórákon is azon töprengtem, mi lesz imádott vagy éppen utált hőseimmel. És az első sorozat, amin bőgtem – oké, ezt talán jobb lenne letagadni.
   És akkor most nézzük, miért is olyan sikításra és ugrálásra késztetően jó.

1. ÉVAD
  A Gonosz királynő éppen ördögiségéből adódóan nem kaphatta meg a mesehősök által áhított boldog befejezést. És ahelyett, hogy ebbe beletörődött volna, és elviselte volna a szomorúságot, a magányt, az utálatot, úgy, hogy közben végig kellett volna néznie, ahogy a többiek, a hősök szivárványokon ugrálnak az unikornisaikkal, úgy döntött, hogy a boldog befejezés kiharcolóitól is elveszi ezt a kiváltságot. Bájos. Mindezt úgy érhette el, hogy kiszórt egy átkot, ami a mesehősöket, az Elvarázsolt Erdő lakóit Main államba repítette, a varázslat nélküli világba, ahol új életet kezdtek, csak éppen az emlékeiket vesztették el, és újakat kaptak helyette. Ebben a városban, Storybrooke-ban nőtt fel egy Henry nevű fiú is. Mikor kapott egy mesekönyvet a tanárnőjétől, máshogy kezdte látni a dolgokat. Legyünk őszinték, mindenki azt hitte, meghibbant, ugyanis azt hangoztatta, a nevelőanyja a Gonosz királynő, és a város többi lakója is a mesékből lépett ki. Épp ezért elment, és megkereste a szülőanyját, akiről a mesekönyv azt írta, képes megtörni az átkot. Mikor a nő, Emma a városba érkezett szkeptikusan viszonyult Henry fantazmagóriáihoz, de egyre több furcsa dolgot tapasztalt, amik megváltoztatták a véleményét.

2016. augusztus 9.

Mi

Sziasztok!
Kicsit zsúfolt lett az augusztus. Meg az egész nyár is. :D De azért itt vagyok, és egy olyan rövidke novellával jöttem, amilyet tőlem soha többet nem fogtok látni, szóval élvezzétek ki. Igen, romantikus. És igen, nincsen benne halál.
Amúúúgy... most zajlik a Blogger Award. Aki régebbi motoros, és már tavaly vagy tavalyelőtt is követte Bloggerfölde eseményeit, tehát tudja, miről van szó, az ugorjon egy bekezdést. Szóval ez tulajdonképpen egy blogverseny, de valahogy sokkal rangosabb annál, mert évről évre megrendezik. Az ötletgazda Lana volt, aki 2014-ben indította útjára a díjkiosztót. Tulajdonképpen nincsenek különös szabályok, mindenki nevezheti a kedvenc blogjait, bloggereit különböző kategóriákba, majd szavazással dől el, ki a legjobb. Vagyis a legkedveltebb, mert a döntés itt maximálisan az olvasók kezében, a ti kezetekben van. Tavaly az rendezte meg, aki megnyerte a legkedveltebb designblog címet, azaz az EWD, idén pedig az ABD-é a megtiszteltetés, mert a 2015-ös Awardon ők diadalmaskodtak.
ÉS FIGYELJETEK, ITT JÖN A LÉNYEG!
Idén minket is neveztek legjobb cikkírónak, és hálásak lennénk a támogatásotokért, szóval ha szívesen leadnátok a voksotokat ránk (vagy másra), akkor
KATT IDE!
Tisztában vagyok vele, hogy elég erős a mezőny, de hogyha gondoljátok, akkor nyomjatok egyet a "Maffiára" vagy a "Maffia és Mirára". Amit még tudni kell az az, hogy a szavazás mától tizenkettedikéig tart, és mindennap tudtok szavazni egyet minden kategóriában. A blogon azt írták, ez három voksot jelent, de mivel négy napig tart a szavazás, szerintem annyit. :D
Illetve ezer hála Bellsnek és Heathernek, akik neveztek minket. 💙💙💙 Nem tudom, olvassátok-e, lányok, de hatalmas boldogság számomra, hogy a mi blogunkra gondoltatok, teljesen meghatódtam, és ez nekem akkora öröm, mintha megnyertük volna.
És persze nem felejtettem el, hogy már hatvankilencen vagyunk. Képzeljétek ide a perverz fejemet. :D Üdv itt, Réka és Majra!
Oké, sokat dumáltam, olvassatok inkább. :D

–––––––––––––

   Kint ültem az osztályunk előtti padon, és unottan lapozgattam az angolkönyvemet. Rühelltem ezt a nyelvet, legszívesebben beledobtam volna egy pocsolyába a tankönyvet, aztán rá is ugrottam volna. Oké, kit akarok áltatni? Nem vagyok én ilyen szelíd. Először valószínűleg alkalmaztam volna a príma emberölési és -kínzási receptemet a tanáromon, majd bombát dobtam volna az összes angolul beszélő emberre, hogy ez a nyelv örökre kipusztuljon, és ne kínozza tovább iskolások ezreit.
  Éppen az angolutálat, az elégedetlenkedés és a pesszimizmus csúcsáról szemléltem a világot, ami meglehetősen szarnak tűnt, amikor lépteket hallottam koppanni az iskola retkes, mocskos folyosóján. Rettegve, de izgatottan emeltem fel a fejem a sok izgalmat nem tartalmazó kötetből abban reménykedve, hogy ő jön felém, aztán kapásból le is smárol, mert hirtelen rádöbbent, hogy a csúnyácska, Tarzan-fejű, pesszimista, kegyetlenül bunkó lányokat kedveli, vagyis engem. Azonban csak néhány osztálytársam közeledett, és le is huppantak mellém a hányásárnyalatban játszó padra.
  Lefutottuk a szokásos tiszteletköröket – megbeszéltük az időjárás rendkívüli viszontagságait, megvitattuk ezredszerre is, hogy mekkora ribi a technikatanár, és természetesen az angol szódogáról is beszélgettünk. Színvonalas társalgás volt, mondhatom...

2016. július 27.

Summer Book Tag

Sziasztok!
Gondoltátok volna, hogy a legutóbbi poszt óta öten csatlakoztatok hozzánk? Mert én nem, és nagyon meglepett, és nagyon köszönjük. Üdv itt, Beatrix, Virág, Sourire Via, Cassidy és Orsolya. ❤️
Azt hiszem, ennyit akartam, most pedig élvezzétek ezt a taget.

–––––––––––––

Nagyon szépen köszönjük a kihívást Ciarának. ❤️ Még egyikünk sem csinált ilyesmit (ugye, te sem, Mira?) (de - fűzi hozzá Mira) (a francba – válaszolja Maffia –, csak én vagyok ilyen nyomi), szóval nagyon izgatottan vágunk bele. Ha már úgyis itt a nyár, hangolódjunk a szünidőre, a melegre, a tenger- és Balatonpartra, a temérdek szabaidőre könyvekkel.


1. Mutass egy nyárias borítójú könyvet!
Maffia: Egyből a Déli álmok jutott eszembe, mert annak ellenére, hogy nincs rajta tenger, napernyő vagy fagyi, szerintem ez egy igenis nyári borítójú könyv (jó, talán inkább késő tavaszi). A döntésemet egyébként erősíti, hogy majdnem kereken egy éve olvastam Rodoszon, és nagyjából minden, ami ott került a kezembe a nyarat idézi fel. Amúgy ez egy nagyon aranyos kis könyv, egyszerűbb, mint a legegyszerűbb egyszerű gép, éppen ezért pont jó egy kis nyári pihenésre. Ráadásul délen játszódik, és ez már önmagában csodálatos hangulatot ad a történetnek, ami tele van hétköznapi problémákkal, bájos, erős női szereplőkkel, és a háttérben meghúzódik egy hányattatott sors is.
Mira: Nekem az Ezüst Csillag jut eszembe a nyárias borítóról.  Nem biztos, hogy a borító konkrétan summer feeling-es,  viszont mivel már vagy ötször olvastam, és nagyrészt nyáron játszódik, az ölelkezős borítóról nekem ez jut eszembe, de kövezzetek meg, ha nem így van. :D

2016. július 23.

5 hely, ahová elutaznék

5 HELY, AHOVÁ ELUTAZNÉK
(PLISZ VEGYETEK NEKEM REPJEGYET!)





NORVÉGIA

-.-.-.-.-

Alapesetben szerintem ezt nem is kéne magyaráznom. Norvégia a top 1, a top ötös listámon. Kérdezhetitek, miért is? Olyan hideg van, hogy még a saját bakancsod is odafagy a járdára, sötét van, ködös idővel meg pláne... de azt hiszem, ez az, ami leginkább húz ide. Mindenki a meleg, nyaralós sztereotípiát szereti, az ilyen helyek általában szóba sem eshetnek. Hogy miért kezdtem el kedvelni? Ismeritek az Aurora nevű énekesnőt? Nem olyan híres, mint Taylor Swift(picsa), de a szövege átfogóbb, mint az összes popdalnak összetéve. Rákaptam mostanság sok zenéjére, szóval lessétek meg, érdekes :) Na, de nem is ez az érdekes benne. Az egyik klipjében, azt hiszem a Runaway-ben egy havas tájat láthatunk, szép fenyőfákkal, kunyhókkal, ami eszméletlen gyönyörű! Innen kezdődött a rajongásom Norvégiához. (valaki esetleg khm venne jegyet a szállásra az utazásra a meleg ruhákra, meg úgy mindenre?)

2016. július 20.

Szeretem a nyarat!

Sziasztok!
Tudjátok, mi történt? Elfelejtettem kitenni a bejegyzést. Röhögni ér. Aztán elutaztam, meg sok volt a programom, csak aludni jártam haza (néha még azt sem). És megint nem tudtam posztolni. Tapsoljatok meg!
Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok, de aztán megint nem fogok ráérni, szóval kétes, hogy mikor jelentkezem, de igyekszem. Amúgy az augusztusom teljesen szabad, szóval majd nagyon fogok aktívkodni, remélem, ez örömet okoz nektek. :D
Amúgy... 62-en vagyunk... Nem bírom elhinni, hihetetlenül hálás vagyok, köszönöm a feliratkozást  Joltnak, Lilynek, Dikie-nek és Kikinek. Úgy érzem, meg sem érdemeljük ezt, mert mindketten szörnyen eltűntünk...

––––––––––



Aki már októberben is velünk volt, követett minket, vagy esetleg később visszaolvasott, emlékezhet, hogy írtam egy hasonló bejegyzést, aminek a témája az ősz volt (most nem aktuális, de azért itt a link). Akkor azért pötyögtem be azokat a sorokat, mert elegem volt azokból az emberekből, akik negatívan diszkriminálták szegény évszakot, és már az is eszembe jutott, hogy alapítok egy szervezetet Az Ősz Jogaiért névvel, de végül rájöttem, hogy ez túl macerás, ezért inkább megírtam a cikket, hogy a többiek is rájöjjenek, hogy ennek is megvannak a maga előnyei, nemcsak a "depi" és az elmúlás szezonja, ahogyan néhányan aposztrofálták. Most viszont inkább magam miatt írom ezt a bejegyzést – igen, mekkora egy egoista dög vagyok –, mert utálom a nyarat. De nem fejteném ki, miért, mert épp az a lényeg, hogy egy kicsit pozitívabb legyek ezzel kapcsolatban.

1. Rengeteg szabadidő
Nincsen olyan ember, aki annyira betemetné magát programokkal, hogy egyetlen otthon töltött napja se legyen, vagy ha van, akkor is  abnormális. És ki az, aki a végiggürizett év és a felbőszült tanárok folyamatos ostorcsapkodása után megvetne egy kis lustálkodást? Itt az ideje csökkenteni a filmes és a könyves várólistád, egyszerre tíz részt megnézni a kedvenc sorozatodból, ihletrohamot kapni, pizsamában fetrengeni egész nap, tizenkét órát aludni (igen, én az alvásra születtem), kilométeres sétákat tenni a kutyákkal, órákig böngészni az Instagramot, hülye képekkel fárasztani a Snapezőket, keresni a legjobb beállítást egy új profilképhez.

2016. június 27.

Szép volt, fiúk!

Sziasztok!
Most csak egy rövidke ki eszmefuttatással jöttem, de készülőben van... sok cikkem. Most tényleg nem szeretnék sokat pofázni, mert képes lennék többet regéli, mint amennyi a tényleges bejegyzés, de azért még elmondom, hogy egy feliratkozóval lettünk gazdagabbak, szóval üdv itt, Nova. ❤️

–––––––––––––

Avagy néhány gondolat az EB-ről...

  Bevallom, elég szkeptikusan álltam hozzá a bajnokságra való kijutásunkhoz. Már rég nem izgat annyira a magyar foci – sőt egyre inkább kezdem elveszteni az érdeklődésemet mindenféle foci iránt –, hogy kövessem a meccseket, tisztában legyek azzal, hogy éppen kik a menő játékosok, egy ideje pedig már azokra a hírekre sem szánok egy tizedmásodpercnél többet, amik a magyar színvonalat szidják. Szóval mondhatjuk, hogy közömbös voltam a dolgok iránt, nem tartoztam a megrögzött gyűlölködők közé, de nem is hangoztattam, hogy márpedig az itthoni foci a legjobb.

  Aztán minden megváltozott. Miután az Ausztria elleni meccsen elkerültük, hogy az első percben labda landoljon Király hálójában, nyertünk 2-0-ra, méghozzá nem is akárhogyan, nem véletlen folytán, nem azért, mert az osztrákok bénák voltak, hanem azért, mert a mi srácaink voltak különösen jók. 
  Később jött Izland. 1-1. Megint fantasztikusak voltunk, és mindenféle elfogultság nélkül kijelenthető, hogy ezerszer jobban játszottunk, és ennél többet érdemeltünk volna. És 2011-ben a meccsen, amit élőben, a helyszínen ordibáltam végig, 4-0-ra nyertünk, de azóta Izland csapata teljesen kicserélődött, így sokkal jobb lett, de a magyarok még ennél is többet fejlődtek.
   És végül Portugália lett az ellenfelünk. A végső eredmény pedig 3-3. Komolyan mondom, én ilyen jó mérkőzést nemcsak ezen az EB-n, de még soha nem láttam. És nemcsak arról van szó, hogy hat gól született, tehát tizenöt percenként lett találat, hanem arról is, hogy tényleg izgalmas volt, hiszen nagyon kiegyenlített volt a párbaj. Portugália ugyebár nagyon jó csapat – igen, gúnyolódhatunk Ronaldo gyerekes toporzékolásán, ami amúgy tényleg vicces meme-eket szül, de azt az érdemet, hogy mennyire jól játszik, nem vehetjük el tőle.

2016. június 15.

Csongor és Tünde

Sziasztok!
Ne kérdezzétek, mi ez a nagy aktivitás részemről. Na jó, elárulom, még akkor is, ha senkit sem érdekel, valójában van egy csomó elkezdett bejegyzésem, de mindig máshoz van kedvem, így mindig másikat írok, most pedig valahogy pont úgy jött ki, hogy ezzel hamar végeztem. (Jelenleg öt van amúgy piszkozatban, mindegyiket szeretném még ebben a hónapban meg a következőben közzétenni – bár a szeretném általában nem lesz egyenlő a valósággal –, szóval rettegjetek. :D)
És 57-en vagyunk. Ami azt jelenti, hogy az előző poszt óta eltelt hét napban hatan iratkoztatok fel, az naponta majdnem egy, és húha... Üdv itt, Henrietta, Vera, Nelli, Sophie, Luna és Nikolett. ❤️
Öhm, ennyi, most valahogy nem volt olyan sok mondanivalóm, mint múltkor, szóval jó olvasást. :3

Forrás: https://nemzetiszinhaz.hu/

   Május 28. 14:30. Nemzeti Színház.
 Muszáj elmondanom, mennyire gyönyörű már maga az épület is, tényleg nagyon szépen helyrehozták, ráadásul csináltak egy gyönyörű parkot is, vagyis inkább szoborkertet. És így tudtam selfie-zni Gobbi Hildával meg Latabár Kálmánnal is (Latyiii). Meg a Lágymányosi (tudom, Rákóczi, immár öt éve, de nem bírok átszokni) híddal is van közös képem, bár a ramaty fényviszonyok miatt kiégett rajta a fejem, és lusták voltunk sétálgatni, hogy normális fotót csináljunk, meg a haverom azt mondta, olyan csúnya. Amit amúgy abszolút nem értek, szép piros, ráadásul aránylag új.

2016. június 6.

A démon

Sziasztok! ^^
Maffia egy héten belül kétszer publikál? Én sem hiszem el, és remélem nem fordul ki a négy sarkából a világegyetem a hirtelen változások miatt. Májusban csak egyet posztoltam, aminek az oka az, hogy főleg novellákat írogattam, de ezeket nem éreztem idevalónak. Mert nem tudom... túl személyes volt a jellegük, és túl depisek voltak, és nem is mindegyik volt az igazi. Mondjuk, ez sem kifejezetten boldog. :D Annyit tennék hozzá, hogy a nagy songfic kampány keretében írtam (apropó, innen is köszönöm Stellának a véleményt ❤), és hogy ti is bátran próbáljátok ki magatokat ebben a műfajban, mert megéri, én például imádtam ezt a történetecskét.
A másik: MEGLETT AZ 50 (sőt az 51 is)! Mirával vagy fél órát sikítoztunk, és nagyon hálásak vagyunk mindenkinek, és üdvözlöm az újakat Virágot, Chloét és Kathyt. ❤ Nem felejtettük el a versenyt, Mira már megírta a posztot, de kisebb nehézségbe ütköztünk... Még mindig a statisztikákkal kapcsolatos, hogy a közös kis marhulásunkat az előző bejegyzésben több, mint 400-an néztétek meg. Ez új rekord, és nem tudom eléggé megköszönni az érdeklődést meg a visszajelzéseket, tényleg borzasztó itt feküdni az ágyamon úgy, hogy nem tudom szavakkal kifejezni az érzéseimet
Megint más (ígérem, ez az utolsó közlendő, aztán hagylak titeket olvasni :D), hogy lett ask.fm-em. Mármint eddig is volt csak teletömtem se füle, se farka filozofálgatásokkal az élet nagy dolgairól a semmiről. Most viszont selejteztem a válaszaimat, és válaszolóképessé tettem az oldalt. Szóval, ha bármi felmerül bennetek, vagy kíváncsiak vagytok, vagy unatkoztok, vagy valami, akkor kattintsatok ide.
És most jó olvasást! Szerintem sokkal élvezetesebb úgy, hogy hozzáhallgatjátok a dalt (link lejjebb), akkor lesz teljes, meg a hangzással együtt sokkal drámaibb. Hogyha pedig bármiféle pozitív/negatív észrevétel fogalmazódik meg bennetek, szívesen fogadok véleményeket.

–––––

Imagine Dragons: Demons

Kedves Daisy!

  Háromszázhatvanötször hívtalak, háromszázhatvanötször képzeltem el, ahogy a csilingelő hangod bizonytalanul hallózik bele a kagylóba. Az a hangod, ami annyiszor nevettetett meg, ami annyiszor nyugtatott meg, ami annyiszor öntött erőt belém, amit annyira szerettem. És az a hangod, ami annyi idő után is ugyanazt hajtogatja a fülemben. Az utolsó hozzám intézett mondatod visszhangzik minduntalan a fejemben.
   – Jennifer... – Csak a nevemet ejtetted ki, nem mérgesen, nem volt semmi dühvel telített tónus a szóban, még csak nem is csengett szomorúan, és nem, csalódott sem volt, azt tudnám rá mondani, üres. Egy olyan személy hangja volt, aki semmiféle érzelmet nem táplált irántam.
   És ez fájt a legjobban, ez hasogatja ma is a szívemet. Ma is, egy év után.
   Biztosan emlékszel még, az ilyen események kitörölhetetlenül, idegesítő pontossággal vésődnek be az emberek elméjébe, de szeretném feleleveníteni azt az éjszakát.

2016. május 31.

45 őrültség a cipőlistánkról


45 őrültség a cipőlistánkról
(tudom, az bakancslista, hát de na)

Sziasztok! ^^
Valószínűleg észrevettétek, hogy nem voltunk túlságosan is aktívak mostanság, sem én, sem Maffia (most kiderült a kilétem, muhaha) Sajnáljuk a késést. Cserébe megírjuk életünk első (vagy második? nem, legyen ez az első, mert amit korábban írtunk, azt még nem publikáltuk, mert ilyen nagyon okosak vagyunk) közös cikkjét, aminek címe 20 őrültség a cipőlistánkról. Figyelem, ezek nem igazi pontok, inkább humor miatt írtuk. Illetve, három bejelentenivaló. Az első, hogy a külcsín lecserélődött egy enyhén szólva peteérésesen (Barbitól tanultam :3) szépre. Csodáljátok! A második az, hogy mostmár szimplán Mira vagyok. Az okát ne kérdezzétek, én sem tudom. :D A harmadik pedig, hogy hamarosan bontjuk a pezsgőt, mert már negyvennyolcan vagyunk (üdvözlöm az újakat: Barbyt, Brooklynt, ulzzangnekót és Burnst <3).
Nade, kezdődjön a bejegyzés, mert a végén hosszabb lesz ez a pofázós rész, mint a lényeg. :'D



MAFFIA 

1. Ha valaki tévesen felhív, ne merd neki megmondani, hogy nem veled akar beszélni, hanem tegyél úgy, mintha téged keresett volna, hátha nem buksz le.
2. Ülj be egy bevásárlókocsiba, és gurulj végig a Tescón (ha az nincs kéznél, másmilyen szupermarket is megteszi).
3. Rendelj HappyMealt, és gondolkozz sokáig hangosan, hogy milyen játékot szeretnél hozzá, ha pedig az eladó beszólna, ne felejtsd el felmutatni neki a középső ujjad.
4. Selfie-zz egy alvó emberrel, előny, hogyha valamilyen tömegközlekedési járművön vagy közben.
5. Állj ki egy forgalmas térre Free Hugos táblával, és ha valaki odajön, fordulj el tőle.
6. Menj be egy Mekibe Burger King kuponokkal, és hisztizz, amikor közlik, hogy ezt itt nem használhatod.
7. Táncolj nyáron mikulásruhában az utcán.
8. Hívj fel valakit, aztán röhögj bele a telefonba, lehetőleg elég pszichopata hangon.
9. Integess valakinek az utcán, akit nem ismersz, kezdj el rohanni felé, és amikor már kellően megijedt szegény áldozat, üdvözöld a titokban mögötte haladó barátodat.
10. Hajtogass magadnak koronát papírból, vedd fel, és büszkén sétálj benne haza, ha pedig valakinek nem tetszik, akkor szólj be neki, hogy ''mit bámulsz, alattvaló?", vagy valami ilyesmit.

2016. május 2.

American Horror Story 1-4 évad kritika

Sziasztok, itt Mira!

Kicsit elúsztunk a bejegyzésekkel; mármint nem annyira, hogy például három hónapot kihagytunk, de szó ami szó, jó pár hete nem hagytunk magunk után életjelet (illetve Maffia tablete kicsit besokallt, most pihennie kell.)
Beszéljünk egy kicsit a bejegyzés témájáról, tartsunk pár Wiki percet, hogy felvilágosítsalak, miről is van szó. Kezdjünk is hát bele: AMERICAN HORROR STORY!

- - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - - -

A M E R I C A N
horror
StOrY

2016. április 29.

Furcsa szokások a világ minden szegletéből

Sziasztoook!
Hosszas harc után felélesztették a gépem, szóval itt vagyok, és boldogítalak titeket. Amúgy üdv, itt Ashton és Bia, veletek pedig már negyvenhárman vagyunk. <3
Megfogadtam, hogy ezentúl nem pofázok annyit, szóval jó olvasást.

–––––––––––––

Ahány ház, annyi szokás – tartja a mondás. (És ez még rímel is, juj!) És valóban, ahány ország, annyi szokás. A továbbiakban utazzatok el velem a világ minden tájára, és ismerkedjetek meg szokatlan, furcsa és egyszerűen hülye szokásokkal vagy törvényekkel.

EURÓPA

ANGLIA
1. Ennél kimértebb országot nehezen találhatnánk, a ladyk és a lordok még a banánt is késsel vagdalják fel apró darabokra, és villával eszik meg. (A sportszelet papírját pedig nyilván erre kitalált ollóval hámozzák le...) 
2. Továbbá Devonban naplemente után tilos hátrafele menni, szóval ha arra jártok, figyeljetek nagyon, hogy amennyiben a fénylő égitest eltűnik a hotizonton, forduljatok meg... 
3. A férfiak nyilvános helyen pisilése csak akkor nem illegális, ha a kocsijuk hátsó kerekére piszkítanak, miközben a kezüket a jármű tetején tartják.
4. A puszi és az ölelés valóságos molesztálásnak számít. Ezaz, védjük a privát szférát!

2016. április 17.

Úticél: Bécs

Sziasztok!
Jelentem, túléltem a vizsgát, ami még számomra is hihetetlen, de valami rejtélyes balszerencse nagyon azt akarja, hogy ne tudjak aktívkodni, elromlott a tabletem (rajta amúgy minden írásom, a majdnem kész regényem, de nem gáz), ami azt jelenti, hogy kénytelen voltam telefonon megírni ezt a bejegyzést. Szóval annak ellenére, hogy utálom, ha valaki ilyet kér, nézzétek el nekem az esetleges formázási és helyesírási hibákat, a hangyatöknyi képernyőn nagyon nehéz bármit is csinálni... Ígérem, hogyha anyagilag majd megengedhetek magamnak új gépet vagy felélesztik végre a régit, akkor át fogom nézni.
Amúgy annyira nagyon örültem a három kommentnek, és a majdnem kétszáz megtekintésnek a blogos szösszeneten. *w* És a negyvenegy feliratkozó? Még mindig nem tudom leírni, hogy ez mekkora csoda számomra. Szeretettel köszöntöm Nittit, Parfüm Felhőt, Mirtillt, Gretát, Alizt és Mayt. :3

––––––––––

   Április 2. 05:40. A szombat hajnali, gyilkos időpont ellenére a rohadó, koszos ablakú iskola előtt mintegy nyolcvan emberi lény és ismeretlen fajú tanáraik ácsorognak, és bár a hideg a csontjukig hatol, a szél baljóslatúan süvít, ráadásul a gyatra közvilágítás miatt még azt sem látják, kihez beszélnek, izgatott sikongatások és pszichopata röhögés törik meg a hajnal komorságát, senki nem fáradt, nem feketéllnek karikák a szemeik alatt, cseppet sem fáznak, nem akarják kikanalazni a töritanáruk szemét, hiszen fűti őket az utazás láza.
 Haha, csak vicceltem, valójában majdnem átmentünk lóba, és állás közben átgaloppoztunk az álomvilágba, gyilkos dühöt éreztünk a töritanárunk iránt, és megfagytunk. Vagy legalábbis én.
   De mindegy, hamarosan felcsődöltünk a buszra, és a mögöttem szundikáló srác lefotózása, illetve néhány idióta selfie lövése után, amiken úgy nézek ki, mint egy retardált fóka, mindenki izgatottan sasolta, hogyan gurulunk ki Budapestről, és vánszorgunk be Bécsbe. Nem haladtunk fénysebességgel, sőt irdatlanul lassan mentünk, szóval volt időm türelmetlenkedni.
    Amint átgördöltünk a határon, nagyon figyeltem mindent, hogy magamba szívjam a legapróbb részleteket is – a tágas réteken sorakozó szélmalmokat, amik csodálatosan egyszerre mozogtak, a szürke, ódon hangulatú, füstfelhőket böfögő gyárat, ami beszennyezte az ég végtelen kékjét, a sötét alagutakat, aztán később a járda mellett futó aranyeső és cseresznyefa sokaságot (hah, igen, ennyire nagy bioszos vagyok), a művészien faragott és megépített házakat. Szóval mindent.
 Aztán megérkeztünk a Természettudományi Múzeumhoz – a csapat amúgy háromfelé szakadt, egyesek az Albertinába mentek képeket nézegetni, mások pedig a Technikai Múzeomot (vagy ahogy érdekes stílusú rajztanárom mondta, csodás átéléssel, a Teknisöszt) látogatták meg, de mivel én a természetibe mentem, alap, hogy ott álltunk meg –, de persze nem is a mi sulinkról lett volna szó, hogyha minden rendben megy, most is megbüntették az egyik buszt, mert nem vett matricát... Ciki.

Bécs szennyes betonja szent lábunkat mossa.

2016. március 29.

Bloggernek lenni...

Sziasztok!
Rettentően sajnálom, hogy egész márciusban nem jelentkeztem, de úgy érzem, csak tgenapelőtt volt, hogy kijelentettük az osztálytársaimmal, hoppá, huszonnyolc napunk maradt huszonnyolc tételt megtanulni. Igen, eléggé elszúrtam, és nagyon a végére hagytam a dolgokat... szóval akármennyire is a töritanáromat akarom okolni, nem tudom, mert igaz, hogy szadista, de elég hamar kiadta a követelményeket, konkrétan hét hónappal ezelőtt. De nagyon sokat jelentene, ha holnap fél egy és egy között küldenétek az energiát és gondolnátok rám, és arra, hogy a magát tanáromnak nevező ősember ne öljön meg, és ne a Hunyadiak korát húzzam, mert őszintén kár lenne egyest kapni, amikor ennyit tanultam... :D
Ezenkívül amúgy köszönöm, hogy itt vagytok, hatalmas élmény feljönni bloggerre, és látni, hogy egyre gyarapodtok. Üdv itt, Szabrina, Mukka, Tiziano, Hanna, Jappancs, Kayla, Helena és Kitti. Fú, de sokan lettetek. És amúgy gratu, rekordot döntöttetek, az előző, tanulásos cikkemre több, mint háromszázszor kattintottatok.
Na, mindegy, ennyi voltam mára, olvassátok életem legrövidebb, legsemmilyenebb cikkét, amit csak azért teszek most közzé, mert nem akarom szemét módon úgy zárni a márciust, hogy semmit sem írtam ide.
(Ja, amúgy nyálveszély! Elfolyt a képernyő, miközben írtam, nagyon csöpögős lett. :D Ez van, ha egész nap a törikönyveimmel vagyok, és tele van a fejem évszámokkal, és görcsbe rándul a gyomrom, ha meghallom azt a szót, hogy holnap, és még face-en is mindenhol pánikoló emberekbe ütközöm...)



    – Te tényleg blogger vagy? Nem gondoltam volna, a bloggerek mind furák, te ahhoz képest elég normális vagy. És szerintem ez egy nagy hülyeség, ki az a debil, aki ilyenbe öli az idejét? Annyira abszurd...
   Nagyjából ilyen reakciót kaptam, amikor pár napja kiderült az egyik ismerősöm előtt, hogy blogolok. A vérlázító mondandóját kerekre nyílt szemekkel, leesett állal és bamba fejjel kísérte, majd még tíz percen keresztül ócsárolta az univerzális világomat. Enyhén felidegesített (najó, nagyon legszívesebben hozzávágtam volna egy péklapátot, aztán elmenekültem volna, mert sokkal erősebb volt nálam, és nem valami stílusos kiegészítő a lila monokli), pláne az ellentmondást nem tűrő hangjával, amiből csöpögött a felsőbbségérzet és az, hogy nagyon elhiszi, hogy igaza van.
   – Bloggernek lenni jó. – Ennyit feleltem csupán, de ebbe a három szóba annyi ellenszenvet és megvetést zsúfoltam, hogy majdnem felrobbantak a feszültségtől. Aztán röhögve felmutattam a középső ujjamat, és lehet, hogy csak beleképzeltem, de szerintem a srác kicsit megszeppent, ami nagyon helyes.

2016. március 28.

5 rendrakásos tipp | lustáknak, és nem lustáknak


Helló mindenki! :)


Ahogy lejjebb görgetek a blogon, úgy látom hogy nem nagyon volt blog poszt mostanában, (két hete, az nem nagyon mostanában) Inkább nem is magyarázom ki magam, elég annyi is, hogy márciustól mindenkinél a suli vége van elkönyvelve, tanároknál és diákoknál is egyetemben, szóval ezt az időszakot nem tudtam könnyedén végigblogolni, sőt. Úgy gondoltam, jó lenne ezt kárpótolni valamivel, és ekkor jutott az eszembe egy ötlet, hogy bumm, rendrakási ötletek! Persze, ez nem villámcsapásként jött belém, egyszerűen csak körül kellett néznem a szobámban ahhoz, hogy rájöjjek, hogy igen, ráférne egy rendrakás, és a nagy filózások közepette megálmodtam az ötletet, hogy megírjam ezt a fincsi kis bejegyzést. [pszt, a poszt legalján van egy kis tipp a lustáknak is, de ne tessék letekerni! ;)]


R E N D  R A K Á S

Ne törj le, ha a szobád nem néz ki úgy, mint ahogy még tegnap állt. Megesik, hogy egy álmatlan éjszaka alatt a szobád rendje felbillen, de ekkor nem dől össze a világ; csak rendet kell rakni! Lehet, hogy eltart pár óráig, de mégiscsak frissességet kölcsönöz a térbe. El is kell kezdeni... de ajjaj, hol? Mit kezdjek a szennyessel, ha már betelt a tartó? Hogy rakjam vissza a ruháim, és elsősorban, hogy tegyem meg ezeket anélkül, hogy megunjam az egészet? A válasz egyszerű, de nehéz megkeresni!

u n a l m a s!
Úgy érzed magad, hogy bármelyik pillanatban lehunyod a szemed, és abbafelejted a munkát? Ne félj, Mira erre tartogat egy ínycsiklandó trükköt. Indíts be egy pörgős számot, vegyél elő mécseseket, helyezd el egy látható helyre, majd úgy fogod riszálni porszívózás közben, hogy még élvezni is fogod! (megjegyzés: porszívózás közben viszont nem ajánlatos maximumon hallgatni a zenét, mert míg te táncolsz, lehet, hogy a porszívód beszippant egy nagy műanyag dolgot, és annak nem lesz jó vége!)
Pár zene, ami felmossa a padlót is: víz felmosó kosz


r u h á k a t  r e n d s z e r e z n i?
Ismerem az érzést, amikor nem tudsz mit kezdeni a zoknikkal és fehérneműkkel, szanaszét vannak, de be sem tudod rakni csak úgy a gardróbodba lógni a ruhák közé, mert elég furcsán hatna. Fiókba? Elkallódnának, akár a hűtőből a csokoládé. Fogj egy cipősdobozt, vágj le a tetejét, és ha akarsz, díszítsd ki pár pillangóval, matricával, festéssel, azaz bármivel, majd csak dobd bele a mamuszaid! Ott tuti nem tűnik el. 
(megjegyzés: a zoknikat gyűrd egy golyóba, hogy együtt aludjanak a kicsik, és ne tűnjenek el egymás mellől!) Illetve, megteheted ezt a szennyesekkel is / sállal / cipővel /karkötőkkel, szabad bele bármit tenni! :)

t e d d  a  t e  g o n d o l a t o d  s z e r i n t
Anyukád rádparancsol, hogy ezt tedd ide, tedd oda? Nem-nem, ez nem vezet jóra! Próbáld oda rakni, ahol megtalálnád, és ahova akarod, mert biztosan nem találod meg azt, amid édesanyád dugott el, de amit te, arra nagyobb az esély! (megjegyzés: kimutatták, hogyha akkor kezded el a takarítást, amikor a kedved vágya szerint van, sokkal boldogabban végzed, mintha reggel ötkor parancsolnának rád, hogy suvickold ki a fürdőt) Tuti tipp, nézz inspirációs képeket rendes szekrényekről, hátha megragad benned valami szellem! szép szekrény varázsolása


n i n c s  s e  t v, s e l a p t o p
Velem is megesett, hogy bár sok inspirációm és kedvem lett volna a takarításhoz, mégse tettem. Halogattam napokon keresztül, majd végül úgy nézett ki a szobám, mintha egy tornádó sújtotta volna, szóval nagynehezen kitakarítottam. Azért, hogy többé ne történjen ehhez hasonló, azt mondogattam magamban, hogy amíg nem takarítok ki, nincs sem laptop, sem tablet, sem telefon, sem tv, satöbbi, ezt így beszívtam, és azóta is ez alapján mindig rendet rakok, ha kell. Próbáljátok ki ti is! (megjegyzés: ha nem vagy wifimániás, tedd ezt könyvekkel, valamilyen nasival, vagy egyszerűen vond meg a délutáni találkozásokat addig) 

e g y e d ü l   n e m   m e g y !
Ennek ellenére sem megy a csinosítgatás? Semmi vész, hívd át a barátnőidet, csinálj egy kis rendrakós napot, invitáld őket sütikkel és limonádéval egy nagy közös rendrakásra! Oké, elsőre ez egy kicsit mazochistán hangzik, de nem az; társaságban sokkal jobban lehet élvezni a dolgokat, például tanulni is könnyű többen. Üljetek le, osszátok szét a szerepeket, majd kezdődhet a rendrakás! Figyelem, a fáradt barátokat finom muffinokkal és mentásteával illik kínálni. (megjegyzés: ha nincsen olyan barátod, aki hajlandó ezt tenni, hívd meg anyádat rá, vagy valami tesódat, biztos belemennek!) És itt van pár zene, amit kárpótlásul hallgathattok a barátaiddal: inkább fejrázós inkább éneklős inkább táncolós

Elérkeztünk a búcsúzkodáshoz, gyerekek! Köszönöm hogy elolvastátok ezt a kis szösszenetemet, remélem, tetszett! Jelezd a komment szekcióban, hogy tetszett ez a kis poszt, segített e, vagy könnyebben megy a pakolgatás, rendrakás. Kíváncsi vagyok, hozzak még e ilyen posztot! :)

Mira Coelt
(hihi, most jön a tipp a lustáknak, mert már megígértem... tudom, hogy legörgettél, te kis butus, pedig egy nagyon jó bejegyzésről maradtál le! Az első tippem az, hogy inkább kezd olvasni a bejegyzést, majd iratkozz fel, te kis huncut!)

2016. március 14.

Hírlap

Sziasztok, kedves kitartó olvasók! Ez itt a Kaktuszfa hírlap. Főszerkesztő: Mira.

Elég rég nem jelentkeztünk / köszönjük meg ezt a baromi nagy lustaságomnak! Teljesen kiment az eszemből, hogy úgy amúgy mellesleg bloggerina vagyok, és 2 blogot is vezetek, többek közt egy olyat is amit már 32 ember figyel! Jól olvastad, kedves. Nem elírás. 32. Köszönjük. Tényleg. Őszintén. Nélkületek nem lennénk azok, akik :) Maffia most kicsit szünetel (váltogatjuk a munkaidőt :D), de biztos vagyok, hogy majd kiugrik a bőréből ettől a hihetetlen feliratkozó mennyiségtől.
Én egy olyan ember vagyok, aki nem rest megköszönni azt, amit kap. Tudom, hogy ez a kis halovány köszönöm elég kevéske, meg vagyok győződve róla, hogy többet érdemeltek, mint pár szó. Sokat gondolkoztam, hogy mitévő legyek, hogyan lehetne illően megköszönni ezt gesztust, és végül egy elég kielégítő kompromisszumra jutottam. Mihelyts elérjük az 50 feliratkozót - még Maffia beleegyezése nélkül állítom ezt, szóval nem tudom, hogy ő rábólint e - egy kisebb versenyt rendezünk, kisebb nyereményekkel, meg mindenféle aprósággal. 100 feliratkozónál pedig én biztosan rendezek egy nyereményjátékot is, tehát igazibb nyereményekkel (pl. fülhallgató, könyv, stb) amit személyesen is átadnék. (mármint maszkkal :D) De ezt nem tudom még teljesen biztosan, Maffia valószínűleg most fog csak értesülni ezekről a dolgokról (szia Maffia, amúgy hogy vagy?), így nem mondhatom tutira a dolgokat. Én viszont nagyon szeretném megtartani ezeket a kisebb eseménykéket, mivel nagyon hálás vagyok ennek a 32 embernek. Így lehet, hogy nem tűnik soknak, de tudom, hogyha ezt a 32 embert egy terembe tömörítenénk, több lenne, mint egy normál létszámú osztály! Szóval, konkrétan egy osztályteremnyi ember követ már minket. Hű, ez aztán döfi.

Mivel ennek a bejegyzésnek hivatalosan Hírlap a neve, több hírt is közlök még. Ha továbbolvastok, bekukkanthattok a hamarosan jövő bejegyzésekbe, majd egy kicsit komolyabb témát is fogok fejtegetni. Ha érdekel, olvass tovább. :)

Szerintem nyilvánvaló, hogy van egy menüpont, amiben a bejegyzéseket összegezzük (elég egyértelmű helyen van), de nem nagyon tartja a frontot, le van maradva is, és nem nagyon frissült, valószínűleg úgy a nyitás óta. :D Próbálom ezt kijavítgatni, frissítgetni meg aktualizálni, de ez egy kicsit hosszabb folyamat lesz, mint például megírni egy bejegyzést, de a lényeg hogy rajta vagyok az ügyön, és valamikor meglesz. Kárpótlásul kis betekintést nyerhettek a következő bejegyzéseimbe, mivel hát szerintem illik valamit megmutatni, hogy ne csak vakon sétálgassatok a sötétben.

1) TABLET VS. LAPTOP avagy Mira, aki semmilyen elektronikai kütyühöz nem ért, osztja az észt olyan dologról, amit nem is ismer. (vagy de)
2) SCHOOL-SPRING ROOM DECOR avagy Mira megmutatja kézügyességét, hogy még egy nyomorult lapot sem tud elvágni
3) AZOK A KÉRDÉSEK avagy Mira és Maffia agyfeszületei olyan kérdésekről, amiket nem tudnak megfejteni
(de pszt, ezekről nem tudtok!)

Már sokszor megkaptam azt, hogy bár az első, bemutató bejegyzésben azt írtam, hogy ez egy interaktív blog videókkal / egy videós bejegyzés sem volt. Rendben, elég őrültség, hogy ilyeneket írtam, de akkor tényleg úgy láttam a dolgot, hogy szupergyorsan szuperjó videókat fogok kirakni. EL is kezdtem a gyártást, bizony. A probléma viszont ott lépett fel, hogy nem úgy sikerült, ahogy akartam volna. Rezgett a kamera. Nem volt jó minőség. Szégyenlősködtem benne. Dadogtam. Ennek viszont az volt a következménye, hogy egy videót sem töltöttem fel. Sajnáltam. Tényleg. De egyszerűen nem voltam kész rá.
Bár még most is próbálkozom a videózással, mindig nem olyan minőségű lesz a videó, ahogy én akarom. Azóta is számtalan videót csináltam, de semelyik sem tetszett. Ígérem, hogy tovább próbálkozok, de amíg sikertelenek lesznek, ne várjatok addig semmit. Biztosítok mindenkit, hogy lesz. Lesznek videók, csak később. Mikor készen leszek majd rá.


Ez a vége ennek a bejegyzésnek, örülök hogy végigolvastad! :) Ha szeretnétek még ilyen témájú bejegyzéseket látni, jelezzétek, mert speciel én szeretem ezt a félét. Igazából azért írtam ilyen bejegyzést, mert rég találkoztunk, és illő volt valami életjelet mutatni, szóval úgy elmondtam, mi újság.

xoxo 

MIRA COELT

2016. február 28.

pár hétköznapi dolog amit minden blogger szeret

Ejnye Mira, szabad ennyire elhanyagolni egy blogot? Persze, hogy nem szabad, de természetesen én gyakorlatilag el is felejtettem a blogot. Buborékba csomagoltam, és hagytam kallódni a levegőben, amolyan elvégeznivaló-ként. Pedig tudom, hogy ez nem szép dolog - de mégis megtettem! Nagyon sajnálom, hogy nem voltam itt, de megpróbálok lassan, szépen és rendezetten visszatérni, és nem úgy, hogy körülöttem mindent felforgatok. (az utolsót valószínűleg elkövetem)
SZÓVAL itt vagyok, amennyire lehet, turbó fokozatban készülök minden blogos apróságra, és szorgosan dolgozok az immár 30 feliratkozónak. 30! Minden olvasónak külön köszönjük :)
- - - - - - - - - 


pár hétköznapi dolog
 a m i k e t minden blogger szeret


Előszó: 

Biztos sokan találkoztatok már olyan dolgokkal, amit a (nem író) barátaid csak egyszerű ténynek vettek, ti viszont nem kezeltétek ezt ilyen közönségesen. Gondolok bármire, amit egy külső szemlélő nem ért, de téged már elöntenek érte az érzések, vagy igazából bármi bloggerhez kapcsolódó dolog, ami megérint téged.
B L O G G E R definiálása: olyan személy, aki blogot, webnaplót ír.

egy: K O M M E N T E K

. blogger szemével .
Jaj, végre hazaértem, nézzünk csak fel a blogomra. Nagyon örülök, ma harmincan meglátogattak! *lejjebb teker* Ó, mit látnak szemeim? 1 komment! Azta, rögtön hívom az anyukám, a szomszédot, a tesóm, az igazgatómat, az összes barátom, hogy elújságoljam! Híres lettem! Jól van, nyugi, nyugi, nézzük meg a kommentet. Semmi vész. Csak szimplán. ,, Nagyon jó lett ez a bejegyzés, inspirált! Kedvenc bloggerem vagy! :) " J - É - Z - U - S - O - M! Én vagyok a legjobb bloggerina! 

. külső/olvasó/barát szemével .

Igen, van a Timi blogja, meg kéne néznem, egész stílusosak a bejegyzések és tartalmasak, meg hát elég híres is, annyira szeretem az írásait! Ó, új bejegyzés! Meg is nézem, annyira izgatott vagyok! Hűha, ez tényleg bámulatos bejegyzés volt! Írok is egy kommentet. Már 8 kommentje van a bejegyzés alatt! Na mindegy, amúgy az nem nagyon érdekel.


kettő: B L O G  O L V A S Á S A

. blogger szemével .

Ma írt xxyvalamihíres a blogjára. Hah, én tegnap írtam, és így is már hárman pipálták! Tuti a nyomomba se ér, de azért megnézem, bár tudom, hogy én híresebb vagyok, és népszerűbb is, szóval nem kell izgulnom, az emberek imádnak,... 20 komment, 16 pipa. ... ... Anya, véletlen kizuhant a laptopom az ablakon! 

. külső/olvasó/barát szemével .

Végre bejegyzés van xxyvalamihíres blogján! Annyira imádom, hiszen olyan olyan népszerű! *öt perc múlva* Kipipálom, tök jó volt. :)


három: É R T E S Í T É S

. blogger szemével .

* csilingel a telefon * Várj egy percet Mari, értesítésem jött. (szerintem egy blogger írt, hogy interjút kérjen. Biztosan. Valaki felkért egy televíziós adásra, vagy akár meghívhattak egy műsorba, vagy akár bekerülhetek egy újságba, hogy milyen jól írok. Jézusom, nagyon örülök hogy felkértek interjúzni, meg minden! Mondjuk pont beszélgetés közben, de letojom Marit, vár a hírnév!) Ja, csak az anyám az.

. külső/barát/olvasó szemével .

* csilingel a telefon * Várj egy percet Mari, értesítésem jött. (remélem a pasim írt Valentin nap alkalmából, ideje is volt már, hogy köszöntsön, már éjfél múlt és semmi üzenet nem jött... Biztosan ő az. Annyira édes, hogy írt, el sem tudom hinni, hogy fogtam ki egy ilyen cuki pasit. Biztos elhív randizni valami étterembe, vagy kacsákat etetni, vagy megkéri a kezem, és boldog pár leszünk, míg meg nem halunk!) Ja, csak anyám az.

negyedik: M O Z I

. blogger szemével .

Már várom ezt a mozifilmet. Biztos ellazít majd, és kicsit lenyugodhatok a sok strapás nap után. - a moziban - Ú, igen, ez egy nagyszerű ötlet! A főhős meghal, és a csávó elkezd úszni a kacsákkal, hát hú, ez egy remekmű! Gyorsan, jegyzetfüzet elő, blog születik, érzem a zsigereimben! A hatásosság kedvéért persze pár dolgot megváltoztatok, vagyis azt, hogy inkább halakkal fog úszni. A francba, hol egy toll? Ó, megvan! De mire írjam? Jól van, jó lesz a popcorna is! 

. külső/barát/olvasó szemével .

Végre egy kis mozi. Már be kellett ezt iktatnom, rég voltam, és tök jó, hogy a barátnőimmel azt a napot plázázás után egy kis mozizással fogjuk tölteni. - a moziban - Igeen, vedd le az inged Ryan Gosling! Ne bajlódj a csatokkal, csak rántsd le! Húzz a francba már, te lány, Ryan az enyém! Igen, folytasd, a harmadik gombnál jártál. Szép lassan vedd le... de le is tépheted ha akarood, váó, úristen, fangörcsöt kaptam, hívjátok a mentőket lányok!

ötödik: I N T E R N E T E S, B L O G G E R barát találkozás

. blogger szemével .

Ma van a nagy nap. Ma találkozok Mira Coelttel (a hasonlóság a cikkben csak a véletlen szerencséje), annyira igzulok! Már négy éve olvasom a blogját, és lassan két éve beszélgetünk! Annyira megölelném már! Vajon hogy néz ki? Hogy fog majd hívni? Fogunk szimpatizálni egymással? Ugye nem fog elakadni a téma? Erre vártam már négy éve!

. külső/barát/olvasó szemével .

Mióta várok már arra, hogy találkozzak Andrissal! A társkeresőn annyira feszesek voltak az izmai, meg azt írta, hogy egy komoly és humoros, mesterszakács kutyaimádó JustVidman imitátor! Annyira találkoznék már vele! Vajon megcsókol? Felvisz a lakásába? Megmutatja, hogy tényleg tud JustVidman-es lenni? Erre vágytam már mióta megláttam az izmait!

- - -

Ennyi lett volna ez a mai kis bejegyzés. Remélem, SENKI SEM vette ezt sértésnek, vagy bántásnak, csak viccből csináltam, szóval nem volt benne semmi hátsó szándék. Pipáljatok, kommenteljetek, iratkozzatok fel (de amúgy nem szükséges ;D)

mira coelt

2016. február 10.

Tippek a tanuláshoz

Sziasztok!
Naaaa, ki volt extragyors? (Jó, na, nem is, így is több, mint egy hetet kellett várni a cikkre, de azért gyors voltam, nem? De. :D) Öhm, ez most egy kicsit rövidebb cikk a szokottnál, bár ezt gondolom látjátok. Most igazából nincs különös mondanivalóm, csak üdvözölném itt Rissát. <3 
Jó olvasást, remélem, nem lesz teljesen haszontalan a bejegyzés.

–––––––––––––

  Tudom, tudom, jöhet a kérdés, hogy mégis ki vagyok én, amiért úgy érzem, jogom van kioktatni másokat tanulásügyileg, és miért gondolom azt, hogy én vagyok a legokosabb kerek e bloggerbirodalomban. Nos, nem gondolom, hogy mindenki butább nálam, és azt sem gondolom, hogy ezek itt tuti tippek, amik száz százalék, hogy beválnak. Nem, csupán annyi a célom ezzel, hogy leírjam, mi volt jó módszer az elmúlt félévben, illetve mi az, amit alkalmazni szeretnék az elkövetkezendőben.
  Egy egész frappáns 4.81-es átlaggal zártam (ami lehetett volna 4.93 is, ha édes-drága-cuksimuksi kémiatanárom képes elfogadni, hogy a 4.5-öt már felfele kell kerekíteni a matematika szabályai szerint, szóval a 4.57 az már nem is kérdés, de mindegy, nem vagyok ideges, remélem, látjátok, hogy tök nyugodt vagyok). Viszont hiába múltam felül magam, tudom, hogy ennél sokkal jobb is lehetett volna, hiszen tulajdonképpen lótúró volt a mostani teljesítményem, és csak a rövidtávú memóriámnak köszönhetem azt a néhány ötöst, és a tanáraim rendkívüli... hmm, nem is tudom, talán kegyelemgyakorlásának, hogy nem kaptam havonta öt egyest, mert nekem éppen olyan kedvem szottyant, hogy lázadozzak a tanmenet ellen. 
  Szóval lássuk, mit lehetne tenni a jó ügy érdekében. (Azt azért hozzátenném, hogy gimnazista vagyok, bár gondolom, látszik az írásomból, szóval ezek a tippek elsősorban nem egyetemistáknak szólnak, ott kicsit máshogy működnek a dolgok.)


2016. február 1.

2015 legjobb könyvei #2

Sziasztok!
Tudom, az előző bejegyzésem végén azt mondtam "hamarosan" jelentkezem, ehelyett... hát, két hétig késlekedtem, najó, kit áltatok, volt az három is, de közbejöttek a dolgok, beteg voltam, félévzárás volt, témazáróhullám volt, ilyesmi.
Immár huszonkilencen vagyunk, ami már majdnem harminc, és nagyon hálásak vagyunk értetek és az érdeklődésetekért. ❤️
Nem is szaporítom tovább a szót, rátérek a lényegre. Nemrég megkaptam, hogy nagyon hosszúak a bejegyzéseim, és ez nem jó így, mert képtelenség egyszerre elolvasni. Én aljas módon magamból indultam ki, és azt gondoltam, hogy ez nem lehet nagy probléma, de belegondolva mégiscsak lehet gond, szóval megkérdeznélek titeket, hogy mennyire zavar benneteket ez a dolog? Megfelel így vagy tényleg hagyjam abba a szófosást és fogjam vissza magam? És amúgy mi lenne számotokra az ideális hossz? :3
Nagyon örülnék, ha a véleményeteket ezzel kapcsolatban nem folytanátok magatokba, mert fontos nekem, hogy ti élvezzétek a bejegyzéseket. Illetve, hogyha bármi más megfogalmazódott bennetek, azt is írjátok le bátran.
(Ó, és Mira inaktív lesz egy ideig, hogy rendezze a dolgait, de vissza fog térni. ^^)

–––––––––––––



JAMES HERRIOT: A REPÜLŐ ÁLLATORVOS

A nagy találkozás: Előfordult már párszor, hogy egyedül maradtam a könyvtárossal, mert éppen senki nem volt rajtam kívül. Igazából nem vagyok túlságosan beszédes, de könyvkedvelő emberek mindig találnak témát, szóval ilyenkor szoktunk beszélgetni. Egy alkalommal az is kiderült, hogy állatorvos szeretnék lenni –, de imádott biosztanárom miatt valószínűleg nem leszek az –, és ekkor ajánlotta a könyvet, hogy kötelező, ha annak készülök.
A belső tulajdonságok: Herriot egy vidéki állatorvos, és a saját kalandjait, saját tapasztalatait meséli el. Tulajdonképpen teljesen hétköznapi eseményeket mond el, teljesen hétköznapi emberek a szereplők, de a narrálás frenetikus, és cseppet sem mindennapi. Szinte minden kötete ugyanolyan hangvételű, de ebben mégis volt valami különleges, ugyanis a háborús felkészülést köti össze a praxisbeli kalandjaival. A háború nem nyomott rá komor és komoly bélyeget, gyakorlatilag csak annyira vannak megemlítve az ottani események, hogy semennyire. Néhány élményét azért elmondta, de ezek többnyire kacagtatóak. Amikor olvastam nem voltam mindig felhőtlenül boldog, mert éppen elég szar dolgok történtek velem, de ez a könyv gyógyító, sőt felemelő. Rettentően poénos, és igazi, nem megjátszott, nem mesterkélt a humor. Természetesen nem minden fenékig tejföl, van néhány megrázó, könnyeket előhívó eset benne, előfordul néhány feszült jelenet, de általában véve nagyon könnyed. Minden egyes lap, minden egyes szívből jövő, szeretetteljes szó közelebb hozta hozzám az állatorvosokat, az állatokat és Herriotot. Lenyűgöző ez az ember, becsülendő, mekkora öniróniával és szelíd önkritikával képes magáról írni.
Ismerkedj meg vele te is, ha...: Egyrészt, ha vonzódsz a falusi élethez, az állatorvostudományhoz, vagy az állatokhoz. Másrészt, ha éppen arra van szükséged, hogy valami kirángasson az önmarcangoló hangulatból.
Korhatár: Van benne egy-két rész, ami kissé részletesebben írja le például az állatok szaporodását, de nincs benne semmi durva vagy ijesztő. Szóval tizenegy-tizenkét éves kortól bátran ajánlom.

2016. január 14.

2015 legjobb könyvei #1

Tudom, tudom, mások az új évre készülnek, én meg a múltban tanyázom, de ez van, elő a lázadó szokásokkal!
Szeretek olvasni, és néha nem tudom elképzelni, mit csinál az a sok antikönyvmoly ember, míg én olvasok (az idő egy részében nyilván alszanak, nekünk olvasásmániákusoknak nincs ilyenre szükségünk, de a többi?!), érthetetlen, mivel múlatják a napokat.
Szóval ja, szeretek olvasni. Kinyitok egy könyvet, és feltárul előttem egy új világ, ahol új barátokat és ellenségeket szerezhetek, és hihetetlen kalandokban vehetek részt. A regényeknek hála egyszerre több életem van, és ha a valódiban elfáradtam, akkor csak végignyúlok az ágyamon, és elkalandozom egy másik, sajnos fiktív, de mégis valóságosnak tűnő világba.
Tavaly 129 könyvet olvastam el (aki hiszi, az okos, aki nem hiszi, az meg nem, ennyi), és ebből most egy kétrészes cikksorozat keretében szeretnék nektek huszat mutatni. Most ismerkedjetek meg kilenccel.



AGATHA CHRISTIE: GYILKOSSÁG A GOLFPÁLYÁN

A nagy találkozás: Nem egy nagy sztori, nincsen benne semmi regényes vagy izgalmas, de hát, ettől függetlenül is ki tudott alakulni a kapcsolatunk, ami igazán szenvedélyes lett a végére –, sőt vitáink is voltak, egy ponton földhöz vágtam a könyvet, hogy nem lehet ennyire hihetetlenül jó. Egyszerűen a könyvtár krimi részlegén találtam rá novemberben, vagy inkább október végén. Á, mindegy, nem hinném, hogy meg tudnám jegyezni az évfordulónkat. Nem sokat tökörésztem azzal, hogy vigyem-e vagy ne, belefér-e a nyolckönyves keretbe vagy nem, tetszeni fog-e vagy nem, mert Agatha Christie-ről volt szó, aki nekem valóságos bálvány, szinte kivétel nélkül minden könyvét imádom.
A belső tulajdonságok: A könyv áldozata, Paul T. Renauld keresi fel Poirot-t, a detektívet, de mire ő kiér a helyszínre, a milliomost holtan találják, na vajon hol?, a golfpályán. Poirot nyomozásba kezd társával, Hastingsszel, aki a kis belga segítése helyett közelebbi ismeretséget köt egy lánnyal. Amikor egy második személyt is meggyilkolnak, Poirot elmélete semmivé foszlik, és kezdheti újra összerakosgatni az információkat.
A cselekményvezetés, mondanom sem kell, egyszerűen zseniális. Néha talán túl sok szál volt, nem lehetett látni közöttük az összefüggést, de a végére minden összeállt, minden értelmet nyert, és megint olyan agathás lett a csavar. A sok kis információ össze lett rakva egy egész, teljes történetté, ahol minden összefüggésben áll mindennel, és amikor végre kiderült, ki a gyilkos, akkor mindenki a fejéhez kaphatott, hogy na basszus, tényleg, ez egészen egyértelmű
A stílusban az a különleges, hogy vicces, holott egy kriminek borongoósnak, feszültséggel telinek és izgalmasnak kell lennie. Az az érdekes, hogy a humor, amit Poirot és egy másik, magát egyszerűen utánozhatatlannak tartó nyomozó, Giraud versengése, és egyáltalán a két detektív személyisége (és az őket kísérő irónia) hozott, nem törte apró szilánkokrat a hangulatot, mert, amikor komolynak kellett lennie, akkor komoly volt.
Poirot személyisége utánozhatatlan, annyira mesterien van kidolgozva, annyira aprólékosan minden tulajdonságára fény derül, és pont azért szeretjük, mert nem tökéletes, kissé el van szállva magától, de nem lenéző, rendmániás, de éleselméjűsége, remek megfigyelőképessége eltereli a figyelmet a csöppet sem apró jellembeli csorbáiról. Giraud mellett pedig egyértelműen visszafogott és szerény. Ebben a könyvben Hastings is nagyon szimpatikus volt, szerintem benne mindenki megtalálja önmagát, és nem csak azért, mert Poirot nyilván minket is kioktatna, amiért nem megfelelően használjuk a kis, szürke agysejteket...
Ismerkedj meg vele te is, ha...: Az Agatha-regényekben pont az a jó, hogy mindenki élvezheti, férfi, nő, fiatal, még fiatalabb vagy öreg. Nem kell hatalmas akciójelenetekre számítani, hiába krimi, de az agytekervényeket megedzi, és a torna sosem árt (igaz, nyilván nem lesz az agy mozgatásától izmosabb a tested, de végül is, mondhatod, hogy sportolsz... szellemileg). 
Korhatár: Nem igazán lehet hozzá korhatárt találni, de mivel nagyon csavaros és halál van benne, ezért legyen tizenkét éves kortól ajánlott (azt hiszem, a film is ennyi, szóval...).