2016. március 29.

Bloggernek lenni...

Sziasztok!
Rettentően sajnálom, hogy egész márciusban nem jelentkeztem, de úgy érzem, csak tgenapelőtt volt, hogy kijelentettük az osztálytársaimmal, hoppá, huszonnyolc napunk maradt huszonnyolc tételt megtanulni. Igen, eléggé elszúrtam, és nagyon a végére hagytam a dolgokat... szóval akármennyire is a töritanáromat akarom okolni, nem tudom, mert igaz, hogy szadista, de elég hamar kiadta a követelményeket, konkrétan hét hónappal ezelőtt. De nagyon sokat jelentene, ha holnap fél egy és egy között küldenétek az energiát és gondolnátok rám, és arra, hogy a magát tanáromnak nevező ősember ne öljön meg, és ne a Hunyadiak korát húzzam, mert őszintén kár lenne egyest kapni, amikor ennyit tanultam... :D
Ezenkívül amúgy köszönöm, hogy itt vagytok, hatalmas élmény feljönni bloggerre, és látni, hogy egyre gyarapodtok. Üdv itt, Szabrina, Mukka, Tiziano, Hanna, Jappancs, Kayla, Helena és Kitti. Fú, de sokan lettetek. És amúgy gratu, rekordot döntöttetek, az előző, tanulásos cikkemre több, mint háromszázszor kattintottatok.
Na, mindegy, ennyi voltam mára, olvassátok életem legrövidebb, legsemmilyenebb cikkét, amit csak azért teszek most közzé, mert nem akarom szemét módon úgy zárni a márciust, hogy semmit sem írtam ide.
(Ja, amúgy nyálveszély! Elfolyt a képernyő, miközben írtam, nagyon csöpögős lett. :D Ez van, ha egész nap a törikönyveimmel vagyok, és tele van a fejem évszámokkal, és görcsbe rándul a gyomrom, ha meghallom azt a szót, hogy holnap, és még face-en is mindenhol pánikoló emberekbe ütközöm...)



    – Te tényleg blogger vagy? Nem gondoltam volna, a bloggerek mind furák, te ahhoz képest elég normális vagy. És szerintem ez egy nagy hülyeség, ki az a debil, aki ilyenbe öli az idejét? Annyira abszurd...
   Nagyjából ilyen reakciót kaptam, amikor pár napja kiderült az egyik ismerősöm előtt, hogy blogolok. A vérlázító mondandóját kerekre nyílt szemekkel, leesett állal és bamba fejjel kísérte, majd még tíz percen keresztül ócsárolta az univerzális világomat. Enyhén felidegesített (najó, nagyon legszívesebben hozzávágtam volna egy péklapátot, aztán elmenekültem volna, mert sokkal erősebb volt nálam, és nem valami stílusos kiegészítő a lila monokli), pláne az ellentmondást nem tűrő hangjával, amiből csöpögött a felsőbbségérzet és az, hogy nagyon elhiszi, hogy igaza van.
   – Bloggernek lenni jó. – Ennyit feleltem csupán, de ebbe a három szóba annyi ellenszenvet és megvetést zsúfoltam, hogy majdnem felrobbantak a feszültségtől. Aztán röhögve felmutattam a középső ujjamat, és lehet, hogy csak beleképzeltem, de szerintem a srác kicsit megszeppent, ami nagyon helyes.

2016. március 28.

5 rendrakásos tipp | lustáknak, és nem lustáknak


Helló mindenki! :)


Ahogy lejjebb görgetek a blogon, úgy látom hogy nem nagyon volt blog poszt mostanában, (két hete, az nem nagyon mostanában) Inkább nem is magyarázom ki magam, elég annyi is, hogy márciustól mindenkinél a suli vége van elkönyvelve, tanároknál és diákoknál is egyetemben, szóval ezt az időszakot nem tudtam könnyedén végigblogolni, sőt. Úgy gondoltam, jó lenne ezt kárpótolni valamivel, és ekkor jutott az eszembe egy ötlet, hogy bumm, rendrakási ötletek! Persze, ez nem villámcsapásként jött belém, egyszerűen csak körül kellett néznem a szobámban ahhoz, hogy rájöjjek, hogy igen, ráférne egy rendrakás, és a nagy filózások közepette megálmodtam az ötletet, hogy megírjam ezt a fincsi kis bejegyzést. [pszt, a poszt legalján van egy kis tipp a lustáknak is, de ne tessék letekerni! ;)]


R E N D  R A K Á S

Ne törj le, ha a szobád nem néz ki úgy, mint ahogy még tegnap állt. Megesik, hogy egy álmatlan éjszaka alatt a szobád rendje felbillen, de ekkor nem dől össze a világ; csak rendet kell rakni! Lehet, hogy eltart pár óráig, de mégiscsak frissességet kölcsönöz a térbe. El is kell kezdeni... de ajjaj, hol? Mit kezdjek a szennyessel, ha már betelt a tartó? Hogy rakjam vissza a ruháim, és elsősorban, hogy tegyem meg ezeket anélkül, hogy megunjam az egészet? A válasz egyszerű, de nehéz megkeresni!

u n a l m a s!
Úgy érzed magad, hogy bármelyik pillanatban lehunyod a szemed, és abbafelejted a munkát? Ne félj, Mira erre tartogat egy ínycsiklandó trükköt. Indíts be egy pörgős számot, vegyél elő mécseseket, helyezd el egy látható helyre, majd úgy fogod riszálni porszívózás közben, hogy még élvezni is fogod! (megjegyzés: porszívózás közben viszont nem ajánlatos maximumon hallgatni a zenét, mert míg te táncolsz, lehet, hogy a porszívód beszippant egy nagy műanyag dolgot, és annak nem lesz jó vége!)
Pár zene, ami felmossa a padlót is: víz felmosó kosz


r u h á k a t  r e n d s z e r e z n i?
Ismerem az érzést, amikor nem tudsz mit kezdeni a zoknikkal és fehérneműkkel, szanaszét vannak, de be sem tudod rakni csak úgy a gardróbodba lógni a ruhák közé, mert elég furcsán hatna. Fiókba? Elkallódnának, akár a hűtőből a csokoládé. Fogj egy cipősdobozt, vágj le a tetejét, és ha akarsz, díszítsd ki pár pillangóval, matricával, festéssel, azaz bármivel, majd csak dobd bele a mamuszaid! Ott tuti nem tűnik el. 
(megjegyzés: a zoknikat gyűrd egy golyóba, hogy együtt aludjanak a kicsik, és ne tűnjenek el egymás mellől!) Illetve, megteheted ezt a szennyesekkel is / sállal / cipővel /karkötőkkel, szabad bele bármit tenni! :)

t e d d  a  t e  g o n d o l a t o d  s z e r i n t
Anyukád rádparancsol, hogy ezt tedd ide, tedd oda? Nem-nem, ez nem vezet jóra! Próbáld oda rakni, ahol megtalálnád, és ahova akarod, mert biztosan nem találod meg azt, amid édesanyád dugott el, de amit te, arra nagyobb az esély! (megjegyzés: kimutatták, hogyha akkor kezded el a takarítást, amikor a kedved vágya szerint van, sokkal boldogabban végzed, mintha reggel ötkor parancsolnának rád, hogy suvickold ki a fürdőt) Tuti tipp, nézz inspirációs képeket rendes szekrényekről, hátha megragad benned valami szellem! szép szekrény varázsolása


n i n c s  s e  t v, s e l a p t o p
Velem is megesett, hogy bár sok inspirációm és kedvem lett volna a takarításhoz, mégse tettem. Halogattam napokon keresztül, majd végül úgy nézett ki a szobám, mintha egy tornádó sújtotta volna, szóval nagynehezen kitakarítottam. Azért, hogy többé ne történjen ehhez hasonló, azt mondogattam magamban, hogy amíg nem takarítok ki, nincs sem laptop, sem tablet, sem telefon, sem tv, satöbbi, ezt így beszívtam, és azóta is ez alapján mindig rendet rakok, ha kell. Próbáljátok ki ti is! (megjegyzés: ha nem vagy wifimániás, tedd ezt könyvekkel, valamilyen nasival, vagy egyszerűen vond meg a délutáni találkozásokat addig) 

e g y e d ü l   n e m   m e g y !
Ennek ellenére sem megy a csinosítgatás? Semmi vész, hívd át a barátnőidet, csinálj egy kis rendrakós napot, invitáld őket sütikkel és limonádéval egy nagy közös rendrakásra! Oké, elsőre ez egy kicsit mazochistán hangzik, de nem az; társaságban sokkal jobban lehet élvezni a dolgokat, például tanulni is könnyű többen. Üljetek le, osszátok szét a szerepeket, majd kezdődhet a rendrakás! Figyelem, a fáradt barátokat finom muffinokkal és mentásteával illik kínálni. (megjegyzés: ha nincsen olyan barátod, aki hajlandó ezt tenni, hívd meg anyádat rá, vagy valami tesódat, biztos belemennek!) És itt van pár zene, amit kárpótlásul hallgathattok a barátaiddal: inkább fejrázós inkább éneklős inkább táncolós

Elérkeztünk a búcsúzkodáshoz, gyerekek! Köszönöm hogy elolvastátok ezt a kis szösszenetemet, remélem, tetszett! Jelezd a komment szekcióban, hogy tetszett ez a kis poszt, segített e, vagy könnyebben megy a pakolgatás, rendrakás. Kíváncsi vagyok, hozzak még e ilyen posztot! :)

Mira Coelt
(hihi, most jön a tipp a lustáknak, mert már megígértem... tudom, hogy legörgettél, te kis butus, pedig egy nagyon jó bejegyzésről maradtál le! Az első tippem az, hogy inkább kezd olvasni a bejegyzést, majd iratkozz fel, te kis huncut!)

2016. március 14.

Hírlap

Sziasztok, kedves kitartó olvasók! Ez itt a Kaktuszfa hírlap. Főszerkesztő: Mira.

Elég rég nem jelentkeztünk / köszönjük meg ezt a baromi nagy lustaságomnak! Teljesen kiment az eszemből, hogy úgy amúgy mellesleg bloggerina vagyok, és 2 blogot is vezetek, többek közt egy olyat is amit már 32 ember figyel! Jól olvastad, kedves. Nem elírás. 32. Köszönjük. Tényleg. Őszintén. Nélkületek nem lennénk azok, akik :) Maffia most kicsit szünetel (váltogatjuk a munkaidőt :D), de biztos vagyok, hogy majd kiugrik a bőréből ettől a hihetetlen feliratkozó mennyiségtől.
Én egy olyan ember vagyok, aki nem rest megköszönni azt, amit kap. Tudom, hogy ez a kis halovány köszönöm elég kevéske, meg vagyok győződve róla, hogy többet érdemeltek, mint pár szó. Sokat gondolkoztam, hogy mitévő legyek, hogyan lehetne illően megköszönni ezt gesztust, és végül egy elég kielégítő kompromisszumra jutottam. Mihelyts elérjük az 50 feliratkozót - még Maffia beleegyezése nélkül állítom ezt, szóval nem tudom, hogy ő rábólint e - egy kisebb versenyt rendezünk, kisebb nyereményekkel, meg mindenféle aprósággal. 100 feliratkozónál pedig én biztosan rendezek egy nyereményjátékot is, tehát igazibb nyereményekkel (pl. fülhallgató, könyv, stb) amit személyesen is átadnék. (mármint maszkkal :D) De ezt nem tudom még teljesen biztosan, Maffia valószínűleg most fog csak értesülni ezekről a dolgokról (szia Maffia, amúgy hogy vagy?), így nem mondhatom tutira a dolgokat. Én viszont nagyon szeretném megtartani ezeket a kisebb eseménykéket, mivel nagyon hálás vagyok ennek a 32 embernek. Így lehet, hogy nem tűnik soknak, de tudom, hogyha ezt a 32 embert egy terembe tömörítenénk, több lenne, mint egy normál létszámú osztály! Szóval, konkrétan egy osztályteremnyi ember követ már minket. Hű, ez aztán döfi.

Mivel ennek a bejegyzésnek hivatalosan Hírlap a neve, több hírt is közlök még. Ha továbbolvastok, bekukkanthattok a hamarosan jövő bejegyzésekbe, majd egy kicsit komolyabb témát is fogok fejtegetni. Ha érdekel, olvass tovább. :)

Szerintem nyilvánvaló, hogy van egy menüpont, amiben a bejegyzéseket összegezzük (elég egyértelmű helyen van), de nem nagyon tartja a frontot, le van maradva is, és nem nagyon frissült, valószínűleg úgy a nyitás óta. :D Próbálom ezt kijavítgatni, frissítgetni meg aktualizálni, de ez egy kicsit hosszabb folyamat lesz, mint például megírni egy bejegyzést, de a lényeg hogy rajta vagyok az ügyön, és valamikor meglesz. Kárpótlásul kis betekintést nyerhettek a következő bejegyzéseimbe, mivel hát szerintem illik valamit megmutatni, hogy ne csak vakon sétálgassatok a sötétben.

1) TABLET VS. LAPTOP avagy Mira, aki semmilyen elektronikai kütyühöz nem ért, osztja az észt olyan dologról, amit nem is ismer. (vagy de)
2) SCHOOL-SPRING ROOM DECOR avagy Mira megmutatja kézügyességét, hogy még egy nyomorult lapot sem tud elvágni
3) AZOK A KÉRDÉSEK avagy Mira és Maffia agyfeszületei olyan kérdésekről, amiket nem tudnak megfejteni
(de pszt, ezekről nem tudtok!)

Már sokszor megkaptam azt, hogy bár az első, bemutató bejegyzésben azt írtam, hogy ez egy interaktív blog videókkal / egy videós bejegyzés sem volt. Rendben, elég őrültség, hogy ilyeneket írtam, de akkor tényleg úgy láttam a dolgot, hogy szupergyorsan szuperjó videókat fogok kirakni. EL is kezdtem a gyártást, bizony. A probléma viszont ott lépett fel, hogy nem úgy sikerült, ahogy akartam volna. Rezgett a kamera. Nem volt jó minőség. Szégyenlősködtem benne. Dadogtam. Ennek viszont az volt a következménye, hogy egy videót sem töltöttem fel. Sajnáltam. Tényleg. De egyszerűen nem voltam kész rá.
Bár még most is próbálkozom a videózással, mindig nem olyan minőségű lesz a videó, ahogy én akarom. Azóta is számtalan videót csináltam, de semelyik sem tetszett. Ígérem, hogy tovább próbálkozok, de amíg sikertelenek lesznek, ne várjatok addig semmit. Biztosítok mindenkit, hogy lesz. Lesznek videók, csak később. Mikor készen leszek majd rá.


Ez a vége ennek a bejegyzésnek, örülök hogy végigolvastad! :) Ha szeretnétek még ilyen témájú bejegyzéseket látni, jelezzétek, mert speciel én szeretem ezt a félét. Igazából azért írtam ilyen bejegyzést, mert rég találkoztunk, és illő volt valami életjelet mutatni, szóval úgy elmondtam, mi újság.

xoxo 

MIRA COELT