2015 legjobb könyvei #2

Sziasztok!

Tudom, az előző bejegyzésem végén azt mondtam "hamarosan" jelentkezem, ehelyett... hát, két hétig késlekedtem, najó, kit áltatok, volt az három is, de közbejöttek a dolgok, beteg voltam, félévzárás volt, témazáróhullám volt, ilyesmi.

Immár huszonkilencen vagyunk, ami már majdnem harminc, és nagyon hálásak vagyunk értetek és az érdeklődésetekért. ❤️

Nem is szaporítom tovább a szót, rátérek a lényegre. Nemrég megkaptam, hogy nagyon hosszúak a bejegyzéseim, és ez nem jó így, mert képtelenség egyszerre elolvasni. Én aljas módon magamból indultam ki, és azt gondoltam, hogy ez nem lehet nagy probléma, de belegondolva mégiscsak lehet gond, szóval megkérdeznélek titeket, hogy mennyire zavar benneteket ez a dolog? Megfelel így vagy tényleg hagyjam abba a szófosást és fogjam vissza magam? És amúgy mi lenne számotokra az ideális hossz? :3

Nagyon örülnék, ha a véleményeteket ezzel kapcsolatban nem folytanátok magatokba, mert fontos nekem, hogy ti élvezzétek a bejegyzéseket. Illetve, hogyha bármi más megfogalmazódott bennetek, azt is írjátok le bátran.

(Ó, és Mira inaktív lesz egy ideig, hogy rendezze a dolgait, de vissza fog térni. ^^)

–––––––––––––

JAMES HERRIOT: A REPÜLŐ ÁLLATORVOS

A nagy találkozás: Előfordult már párszor, hogy egyedül maradtam a könyvtárossal, mert éppen senki nem volt rajtam kívül. Igazából nem vagyok túlságosan beszédes, de könyvkedvelő emberek mindig találnak témát, szóval ilyenkor szoktunk beszélgetni. Egy alkalommal az is kiderült, hogy állatorvos szeretnék lenni –, de imádott biosztanárom miatt valószínűleg nem leszek az –, és ekkor ajánlotta a könyvet, hogy kötelező, ha annak készülök.

A belső tulajdonságok: Herriot egy vidéki állatorvos, és a saját kalandjait, saját tapasztalatait meséli el. Tulajdonképpen teljesen hétköznapi eseményeket mond el, teljesen hétköznapi emberek a szereplők, de a narrálás frenetikus, és cseppet sem mindennapi. Szinte minden kötete ugyanolyan hangvételű, de ebben mégis volt valami különleges, ugyanis a háborús felkészülést köti össze a praxisbeli kalandjaival. A háború nem nyomott rá komor és komoly bélyeget, gyakorlatilag csak annyira vannak megemlítve az ottani események, hogy semennyire. Néhány élményét azért elmondta, de ezek többnyire kacagtatóak. Amikor olvastam nem voltam mindig felhőtlenül boldog, mert éppen elég szar dolgok történtek velem, de ez a könyv gyógyító, sőt felemelő. Rettentően poénos, és igazi, nem megjátszott, nem mesterkélt a humor. Természetesen nem minden fenékig tejföl, van néhány megrázó, könnyeket előhívó eset benne, előfordul néhány feszült jelenet, de általában véve nagyon könnyed. Minden egyes lap, minden egyes szívből jövő, szeretetteljes szó közelebb hozta hozzám az állatorvosokat, az állatokat és Herriotot. Lenyűgöző ez az ember, becsülendő, mekkora öniróniával és szelíd önkritikával képes magáról írni.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Egyrészt, ha vonzódsz a falusi élethez, az állatorvostudományhoz, vagy az állatokhoz. Másrészt, ha éppen arra van szükséged, hogy valami kirángasson az önmarcangoló hangulatból.

Korhatár: Van benne egy-két rész, ami kissé részletesebben írja le például az állatok szaporodását, de nincs benne semmi durva vagy ijesztő. Szóval tizenegy-tizenkét éves kortól bátran ajánlom.

KALAPOS ÉVA: D.A.C-SOROZAT

A nagy találkozás: Az első rész rózsaszín borítója húsz méterről retinát éget, nem egy nagy cucc kiszúrni, még nekem is sikerült, pedig tudnék beszélni arról, hogy milyen vaksi vagyok (hiúságból nem hordom a szemüvegemet). Sokáig gondolkoztam amúgy, hogy beválogassam ebbe a bejegyzésbe vagy ne, de aztán úgy voltam vele, hogy a maga műfajában szerintem nagyon is kiemelkedő, hogyha nem is tökéletes maradéktalanul.

A belső tulajdonságok: Az eddig négy kötetes sorozat – azaz négy és fél, de a másfeledikhez nem lehet hozzájutni papírformában – a D.A.C nevű baráti társaságról szól. Az első hiba ott van, hogy ennek az elnevezésnek semmi értelme, nem rövidít semmit, és nem értem, miért pont ez lett... Na, mindegy, ezen nem fogok fennakadni (na, jó, de!, szerintem ez idegesítő!). A főszereplő a filmmániákus, különleges családi helyzettel rendelkező Flóra, barátnője a maximalista, határozott Zsani, hozzájuk tartozik még a különleges, szelíd könyvmoly Ági, a "tiszteletbeli lány", a sznob Ákos, és Ginny, a dark is, megismerkedhetünk továbbá Gabe-bel, Márkkal és Danival is.

A szereplők nagyon megragadóak, egyikük sem tökéletes, vannak hibáik, és tiniként éppen ezért könnyű azonosulni szinte bármelyikükkel. Tipikus gimis könyvnek tűnik, van benne elég zavargás, elég sok szappanoperába illő jelenet.

De nagyon mai, szinte az összes aktuális probléma felmerül benne, és bár emiatt elég irreális, van mondanivalója. Vannak azok a könyvek, amik nagyon erőszakosan próbálják rázúdítani az olvasókra a sok tanulságot, a szájukba rágják az értelmét, és ez rettentően idegesítő, engem mindig eléggé felidegesít, olyan, mintha lenéznének minket. Na, ez a sztori nem ilyen. Aztán vannak azok, amiket nagyon úgy adnak el, hogy "az írója ismeri a gyerekeket, és értékeli őket". Hát, fa... nem, nem nyögöm ki azt is, hogy szomat. Ez a könyv nem ilyen. Úgy ad át nekünk valamit, hogy megengedi, mi vonjuk le a következtetést, mi állítsuk fel a konklúziót, az érzelmi világa viszont teljesen érthető, nagyon tinis a nyelvezete, minden szó és megmozdulás annyira mai. Ha valaki, akkor Kalapos Éva ismeri a gyerekeket.

A könyvben előkerül a rasszizmus, a bulímia, a drog, a tanulási zavar, családi problémák, a romantika, a szexuális problemák, szóval összességében nagyon sokszínű.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Hát, nagyon lány könyv, nem tudom elképzelni egy fiú kezében. Viszont szerintem messze a magyar gimis történetek csúcspontja, kissé idegesítő, de nem egy tündérmese, mint a Szent Johanna Gimi, a Hűvösvölgyi suli, vagy Szűcs Vandál tákolmánya.

Korhatár: Mivel van benne szex, és elég komoly témák kerülnek elő benne, ezért mondjuk legyen tizennégy éves kortól.

KATHY REICHS: VIRALS - FERTŐZÖTTEK

A nagy találkozás: Anno egy általam nagyon becsült blogger extraigényes oldalán olvastam többször is, hogy ő mennyire szereti ezt a könyvet, és az egyik kedvence, amit teljesen meg tudok érteni. Az ő hatására került bele a nyári csomagba, mert tudom, hogy nem tetszik neki minden bénaság. És bár nem ismerem dr. Brennant, ez nem gátolt meg az olvasásban, mert Temperance kb. háromszor van megemlítve.

A belső tulajdonságok: A történet főhőse Tory, és kis csapatával, a szigeten élő Hijal, Sheltonnal és Bennel ered egy hidegvérű gyilkos nyomába. Ez a krimi-elem van ötvözve egy sci-fi vonással, ugyanis amikor ez a csapat kiszabadít a közeli kutatóbázisból egy farkaskölyköt, megfertőződnek a parvóval, ami teljesen felborítja a DNS-üket.

A tudományos háttér tökéletes. A szereplők pedig mesteriek, négyen nagyon különböznek, de éppen ezért tudnak olyan jól együttműködni, hiszen a képességeik és az ismereteik kiegészítik egymást. Tory narrálásában ismerhetjük meg a világot, nagyon talpraesett ez a lány, rendkívül szimpatikus. A stílus könnyed, és ahhoz képest, hogy alapjában véve elég izgalmas, bombarobbanós a hangulat, a humor is meg-megcsillan. 

Bevallom, lapos és kiszámítható könyvre számítottam az első pár oldal után, de minden egyes mkndattal egyre fokozódott a hangulat, és egyre jobban megcsavarodtak a szálak. A vége pedig meghökkentő volt, nem egy nagy csavar, de kellően meglepő.

Ismerkedj vele te is, ha...: Fiúknak, lányoknak egyaránt ajánlom, sőt, még felnőtteknek is, szerintem nekik is élvezhető és nem fogják primitívnek gondolni. A YA egyik kiemelkedő műve, és minden szükséges megvan benne.

Korhatár: Tizenhárom. Talán. Nem tizennégy, az túlzás, de úgy érzem nem lenne helyes belenyomni egy tizenkét éves kezébe.

LAINI TAYLOR: FÜST ÉS CSONT LEÁNYA, VÉR ÉS CSILLAGFÉNY NAPJAI

A nagy találkozás: Őszinte leszek, először a borítóba zúgtam bele, aztán a kék hajba, aztán az egész magával ragadott. Emlékszem, annyira tetszett, hogy még az előző nagyon gagyi blogomon is írtam róla. A második részt... Hú, annak a megtalálásakor konkrétan sírtam örömömben. Képletesen, persze, mert azért nem akartam a barátaim előtt zokogni, de amikor hazamentem, megszagolgattam, akkor átadtam magam a könnyeknek, mert elég sokat kellett várnom a folytatásra, ami idegesítő volt a befejezés után, és okozott egy-két szájrágós percet.

A belső tulajdonságok: A könyvre gondolok, és remegek, reszket a szívem, félek, ingatagok a lábaim. Hátborzongatóan jó, egyedi és különleges. Nekem ez a könyv a nagy SZERELEM –, ami nem feltétlen jelenti, hogy a kedvencem –, nem tökéletes olvasmány, hogy is lehetne?, de gombócot érzek a torokomban, felidéződik a két kötet által hozott gondolat, és eltölt az a fura, biszergető, de kellemes érzés, amit a szerelem idéz elő. Hogy Catullus találó sorait idézzem: gyűlölök és szeretek... Felcsillanó szemekkel vetettem rá magam, és az utolsó oldal elolvasása után földhöz vágtam. Mindkét kötet esetében.

Egyszer volt, hol nem volt, egyszer egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett. A történet nem végződik jól. – Engem ezzel a két mondattal megvettek kilóra, nem tudom, miért annyira vonzó, annyira csábító, de valamiért "akarom, kell, enyém lesz"-érzést ébreszt.

A főhőse, Karou egy nagyon különleges lány, nemcsak arról beszélek, hogy hamszák vannak a tenyerén, fogakkal kereskedik, miközben titkos teleportajtókon veszi nyakába a világot, a szkupikat kívánságokká fordítja, és kimérákkal él, hanem rendkívüli személyiség. Zuzana, a legjobb barátnője, felemelő egyén, hihetetlenül aranyos, és szükség is van erre a bájra, hiszen Akiva, az angyal felbukkanásával a könnyed sztori átcsap fantasyba oltott Rómeó és Júliába. A vége szívbemarkoló és sokkoló, előtte pedig pörögnek az események, egyre több minden derül ki, és a románc egyre kilátástalanabb, mindeközben meg kell birkózniuk egy hosszú életű viszállyal, amit ketten nem tudnak áthidalni.

Az egészben a remény a legmegragadóbb, akármilyen borús a helyzet, Karou-ék soha nem adják fel, akármilyen embertelen dolgokra derül fény, akármennyire élesedik ki a helyzet, Karou reménye és bizalma nem szűnik meg.

Egyszerre szép és borzasztó. Egyszerre imádom és utálom. 

Csodálatos kaland egy romlott világban, és a cél ennek megváltoztatása.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Mindenképp! Nincsenek kritériumok, ez a könyv mindenkinek jó. Csupán annyi, hogy egyszerre szerezzétek be a kettőt –, sőt idén már a befejezés is jön –, mert ha nem tetszett az első rész, akkor sem fogjátok kibírni, hogy ne olvassátok el a folytatást.

Korhatár: Passz. Nem tudom. Legyen tizenhárom, az köztes.

MAGOS JUDIT: DEMÉNY - MOST ÉN UGATOK

A nagy találkozás: Fogalmam sem volt róla, hogy ez a könyv ekkora kedvenc lesz, csupán azért válogattam bele a 2014-es karácsonyi kupacba, mert kutyás, és kutyamániásoknak mindig kutyás könyveket kell olvasniuk természetesen. Nem jósoltam neki túl nagy sikert, amolyan "egyszer jó lesz elolvasni, aztán meg a polcomat fogja díszíteni, és talán néha fel fogom lapozni"-féle könyvnek gondoltam. Hát, nem. Szinte a kedvencem (mert az Elfújta a szél... hát, az az Elfújta a szél, na). Ja, és amúgy dicsekvésből elmondom, hogy van dedikált példányom, hah!

A belső tulajdonságok: A könyv Demény életét mutatja be, aki ugyebár egy vizsla. Nem kell arra számítani, hogy minden nap megmenti a világot egy környezeti katasztrófától, vagy elképzelni, hogy mennyire változatos az élete, mert ő is teljesen átlagos kutya – már amennyire egy kutya lehet hétköznapi. De bemutatja az ebek életérzését, a mindig boldog hangulatukat, azt, hogy őket nem érdekli sem múlt, sem jövő, ők csak a jelenben vannak. 

Emellett megismerhetünk a deményista diktatúra terveivel, ami tulajdonképpen egy idealizált társadalom kutyásoknak. A humorral fűszerezett, laza stílusban írt sorok bújása közben viszont rádöbbent arra, hogy mennyire el vannak nyomva a kutyások, és mennyire nincs rendben ez a mai világ, lerántja a leplet az állatvédelem tehetetlenségéről az emberi gonoszsággal szemben. Könnyfakasztó az az érzelmes őszinteség, amivel erről nyilatkozik, hiszen Judit, azaz Gazdi, Demény "tolmácsa" személyes tapasztalatokra építkezik. 

Demény személyisége lenyűgöző, és hihetetlen iróniával ír a dolgokról, szerintem tényleg így gondolkozhat egy kutya, és jó tudni, hogy mi járhat a blökik fejében. Megismerhetjük a könyv során Maxot, Ivánt, Demény számtalan hosszúcombú csaját, és PótGazdiékat, Dokinénit, és azt a maroknyi csapatot, akik kísérik az életét.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Ha kutyás vagy, vagy szeretnél az lenni, semmiképp ne hagyd ki, hiszen rengeteg jótanács van benne, ha pedig nem vagy kutyás, azaz csirkefejnek minősülsz Demény értékrendje szerint, akkor is érdemes kézbe venni, mert kicsit közelebb kerülsz a kutyássághoz, ami nem rossz dolog.

Korhatár: 11-12 éves kortól szerintem érdemes elolvasni. Meg amúgy mindenkinek érdemes elolvasni, hihetetlen, mekkora kincs ez a könyv.

MEG CABOT: A NEVELETLEN HERCEGNŐ NAPLÓJA-SOROZAT

A nagy találkozás: Egészen icike-picike korom óta járok ebbe a könyvtárba, és már kábé tízévesen kiszúrtam a sorozatot, de soha nem mertem levenni a polcról. Nem is tudom, miért, de valahogy mindig taszított, nem volt szimpatikus egyszerűen. Kicsit fura is, hogy pont idén levettem az első kötetet a polcról, mikor már nem tudtam, mit kihozni, bár már nem tartozom, a célkategóriába. Igazából még csak a hét és feledik résznél tartok, de úgy gondolom, innen nem fog már gyökeresen megváltozni a sorozat.

A belső tulajdonságok: A kérdéses napló Mia Thermopolis életét mutatja be, aki tizenéves korában tudja meg, hogy édesapja egy Genovia nevű hely hercege, és fiú örökös hiányában rá fog szállni a trón. Ez gyökeresen megváltoztatja az életét, bekerül a médiába, és a népszerűségének köszönhetően sokan kezdenek közeledni felé, miközben elveszti a számára tényleg fontos személyeket. Mindeközben szerelmes lesz, és az is kiderül, hogy édesanyja Mr. Gianinivel, a matektanárával kavar (ráadásul bukásra áll ebből a tárgyból). Aztán persze helyreáll a helyzet, Mia megszokja az új életet, a hercegnői illemtanleckéket, azt is, hogy testőr kísérgeti, kialakul a baráti köre, és legjobb barátnőjének, Lillynek a bátyjával is összejönnek a dolgok. Tehát Mia tulajdonképpen boldog, de mivel megtestesíti a tipikus tinit, ezért mindig van min görcsölnie, és jó érzékkel tekeri meg maga körül a szálakat. 

Meg Cabot humora tagadhatatlanul fergeteges, és ezt nagyon jól mutatja be ebben a könyvben is, Mia folyamatos aggodalma remek poénforrás, és a helyzetek, amikbe keveredik, szintén kacagtatóak. A történet folyamán pedig érdekes és egymástól különböző személyiségeket ismerhetünk meg – Lillyt, az érzéketlen, világmegváltó gondolatokkal rendelkező lázadó szellemet, Boriszt, a szerény zenezsenit, Tinát, a reménytelen romantikust, Michaelt, az okos, de szexi fiút, satöbbi. 

Először én sem értettem, mit lehet ezen a sztorin ennyit húzni, de végül is szerintem nem lesz unalmas, nem laposodik el, szóval rendben van ez így, ilyen hosszan.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Ez is nyilván csak lányoknak szól, és nincsenek benne világrengető, nehezen emészthető gondolatok – bár Lilly azért próbálkozik –, kifejezetten pihentető könyv, ami tökéletes néhány nyomasztó olvasmány között.

Korhatár: A 10-14 éveseknek szól elsősorban, de szerintem idősebbként sem gáz olvasni (jó, igazából ezzel csak magamat akarom meggyőzni, hogy nem vagyok ciki).

NATHAN FILER: A ZUHANÁS SOKKJA

A nagy találkozás: Szintén könyvtárból hoztam, úgy adta oda a könyvtáros, hogy friss szerzemény, és nem tudja, pontosan kiknek szól, vagy milyen, ezért nekem adja oda először, és majd meséljem el, milyen volt. Mondta, hogyha durva vagy ilyesmi, akkor nyugodtam csukjam be. Nem volt durva, a témaválasztás az merész, de nem durva, az a mód, ahogyan az író nyilatkozik róla, pláne nem az.

A belső tulajdonságok: A történet főhőse a skizofréniás Matt, az ő narrálásában olvashatjuk a könyvet, és tőle tudhatjuk meg öccse, a Down-szindrómás Simon halálának részleteit, illetve azt, hogy neki mennyi köze van ehhez, és mennyiben okolja magát.

Kicsit féltem eleinte a témától, mert mégiscsak egy mentális betegségről szól, márpedig ez azért elég komoly, és akaratlanul is furán éreztem vele kapcsolatban. Nos, hiábavaló volt ez az aggályoskodás, mert egyáltalán nem úgy tálalták a skizofréniát, hogy az valami nagyon durva dolog, sőt teljesen természetesnek volt véve. A könyvről ugyan azt írták, hogy rendkívül humorosan feszegeti a témát, viszont ez ne tévesszen meg senkit, nem kacagás az egész, nem komolytalan, sőt néhány helyen eléggé tragikus. De ettől reális, nem rózsaszín, de nem is fekete a látásmód, valahol a kettő között – mondjuk, lila.

A könyv pörgős stílusa könnyen olvashatóvá teszi, viszont nehezíti az időben oda-vissza szökkenés, illetve az egyedi gondolatmenetek Matt-től. Szépen lassan avat be a részletekbe, egyre világosabbá válik a kép, ami Simon halálát illeti, aztán egyszer csak mindent elmond, nagyon ütős. Hihetetlenül ábrázolja a szereplőket, hihetetlenül őszintén ír erről a témáról, kendőzetlenül, és éppen ezért hozza olyan közel hozzánk az egész skizofréniát, és Matt furcsaságát, ahogy mindenben Simont látja.

Nincs nagy története, inkább a belsőségekre helyez hangsúlyt, de azt gondolom, hogy így is teljesen élvezhető.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Nem tudnám semmihez sem kötni, szerintem egyszer mindenkinek el kéne olvasnia, hiszem sok a skizofrén, de kevés a "civil", aki ismerné ezt a problémát, amit ez a könyv amúgy nagyon életszerűen ad vissza.

Korhatár: Ez is egy YA könyv, azaz kamaszoknak és fiatal felnőtteknek szól – szóval tizennégy éves kortól ajánlott.

ÖRKÉNY ISTVÁN: EGYPERCES NOVELLÁK

A nagy találkozás: Barátnőm kattant rá egy időben Örkény bácsira, és állandóan az ő novelláiról áradozott, a HÉV-en a netről szedett írásokat olvasgatta, és gyakorlatilag hozzá sem lehetett szólni, amikor ezzel volt elfoglalva, ha pedig valaki becsmérelt egy novellát, akkor képletes seggberúgást kapott tőle. Nem kezdtem bele egy darabig, pedig egy hatszáz oldalas kötet csücsült a polcomon (régi kiadás! illatos! kellemes dohszag! aranyos borító!), amiért ő ölni tudott volna, de nem kérte kölcsön, mondva, hogy nekem van rá szükségem. Aztán lett is, egyszer nem volt mit olvasnom, és levettem a polcról megforgattam, kinyitottam, belelolvastam, és azt mondtam, hogy fura, de nem tettem vissza. Így kezdődött a románcunk.

A belső tulajdonságok: Lassan egy éve, hogy először olvastam, és a mai napig nem értem mindegyiket, amikor pedig először bújtam őket, akkor sokkal többhöz nem tudtam jelentést társítani. Ehhez a groteszk látásmódhoz hozzá kell szokni, és meg kell érteni, mert teljesen új, nem gyakori, senki nem ír így. Tudom, hogy nem Örkény teremtette meg a groteszket, de hozzá fűződik, és benne él tovább. És benne élnek tovább a huszadik század zavaros eseményei, hiszen az abszurd humor alatt hihetetlen társadalomkritika rejtőzik, hihetetlen világnézet mutatkozik meg benne a humorba göngyölve.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Mindenkinek kell egyszer Örkényt olvasnia. Sokat. Lesz olyan, ami megérinti, ami elgondolkodtatja. Tényleg. Nem fogja mindegyiket érteni, legalábbis nem rögtön, de, ahogy Örkény mondta, "nincsenek buta emberek, csak rossz Egypercesek".

Korhatár: Nem lehet korhoz kötni, említett barátnőm már tizenhárom évesen is értette őket, vagyis egy részüket, én kicsit idősebb voltam már, amikor hozzáláttam az egypercesekhez. Szóval legyen tizenhárom éves kortól, de szerintem azért felnőttebbnek kell lenni az értelmezéshez.

PAPP DÓRA: TÜKÖRLELKEK

A nagy találkozás: Őszintén nem tudom, hogy jött nekem az, hogy beleteszem a nyári könyvcsomagomba, mert azért többnyire komolyabb olvasmányokat szoktam válogatni, olyanokat, amiket utána el fogok olvasni, mert nemcsak egy egyszerű gimis sztori volt. Hát, ez sem az, hiába néz ki annak.

A belső tulajdonságok: A könyvnek két főszereplője van, Kriszti és Orsi, fantasztikus, hogy ezáltal két szemszögből olvashatunk, illetve az még fantasztikusabb, hogy ők gyökeresen különböznek, más a stílusuk, a világnézetük, a véleményük, sőt, még utálják is egymást – mindenkit megnyugtatok, ez nincs a középpontban.

Kriszti első ránézésre a tökéletes, okos, szép, kiegyensúlyozott, hibátlan hátterű lány, stabil jövőképpel. Kiderül, hogy nem ilyen egyszerű az élet, ugyanis meg kell felelnie maximalista szülei magas elvárásainak, titokban hódolhat csak a hobbijának, a táncnak – ebben partnere a homoszexuális Viktor, azaz Viki. Életét pedig megmenti Kornél. Nem szó szerint persze, mert nem az a szuicid alkat, csak kirángatja abból a gödörből, amibe belekerült.

Orsi pedig pont az ellentéte, a lázadó, aki felrúg minden szabályt, aztán még rájuk is köp. A viselkedése mögött természetesen eltussolt, megoldatlan családi problémák állnak. Orsi legnagyobb baja, hogy nem engedi, hogy segítsenek neki, pedig Eszter, a barátnője, és Paul az anyanyelvű angol tanára, aki "másodállásban" a pszichológusa, is ezen erőlködik. A mély árokból, ahova belekerült, ahova taszított magát csak Olivér tudja kirángatni.

Rendkívül sokszínű könyv, rendkívül sok témát feszeget – homoszexualitás, étkezési zavar, társkersőzés, szexuális kapcsolat, érettségi, továbbtanulás –, de emellett hozza a laza gimis hangulatot is. Külön pozitívuma, hogy nemcsak a két főszereplő van árnyalatnyi pontossággal kidolgozva, hanem a mellékszereplők is hihetetlenül egyediek, nekik is megvannak a problémáik, és rettentően kíváncsivá tesz, hogy mi áll a viselkedésük mögött.

Az egészet pedig átszövik a zenei utalások, és a ma nagyon népszerű popot félredobva, inkább alternatív bandákról esik szó, szerintem élmény mindegyik számot meghallgatni, hiszen ettől sokkal igazibbá válik, másrészt pedig tényleg vannak köztük jó zenék.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Mondanám, hogy tipikus lánykönyv, de nem mondom, mert szerintem simán olvashatják fiúk is. Egyszerre könnyed és dolgoz fel nehéz témákat, ettől függetlenül pihentető könyv. Ó, és lesz második része is, szóval úgy kalkuláljátok bele a költekezési keretetekbe.

Korhatár: Van benne szex, bár nem durva, és nem részletes, inkább csak érinti, ettől függetlenül mégis tizennégy éves kortól ajánlanám.

RACHEL HARTMAN: SERAPHINA

A nagy találkozás: Fú, ez is egy régi kedvenc könyv, és anno szintén a könyvtáros nyomta a kezembe (de régen volt, három éve nagyjából!), és igazából csak arra emlékszem, hogy mindig a nagymamámnál olvastam ismeretségünk ideje alatt, mindig pont akkor hoztam ki, mikor hozzá utaztam. Micsoda véletlenek! Amúgy annyira inspiráló, ez ihlette a mostani sztorimat, amin kábé nullahuszonnégyben dolgozom.

A belső tulajdonságok: A történet egy különleges világba kalauzol el, ahol emberek és emberré változó sárkányok (vannak benne sárkányok, ez már egy ok, hogy olvassátok!) élnek. Ahogy közeledünk a kiegyezésük évfordulójáig egyre nagyobb lesz a feszültség, hiszen a palotában sárkányokra jellemző módon támadnak meg valakit. Ebbe a  nyomozásba csöppen bele a címszereplő, Seraphina, aki gondosan rejtegeti származását, és félsárkány mivoltát, és hamarosan barátságot köt Lucian Kiggsszel – remélem, ti is érzitek a szerelmet. 

Nem éppen egy cselekményben gazdag fantasy, sőt Rachel egyenesen elkerüli az izgalmas jeleneteket, de a világ kidolgozottsága, a stabil alappillérek – a sajátságos teremtmények, a kvigutlok, a sárkányok és az emberek kapcsolata –, a gördülékeny stílus, Seraphina kifejtett belső harca, énkeresése és önelfogadása, illetve a szereplők kidolgozottsága, szerethetősége és a könnyed szerelmi szál kárpótol ezért. A regényben megjelenik egy komoly filozófiai háttér és nagy szerepet kap a zene is.

Az egyetlen problémám vele, hogy nincsen folytatása csak angolul, márpedig egy ilyen gondosan megalapozott fantasyt szerintem kár lenne veszni hagyni, nem akarja valaki lefordítani és kiadni?

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Ha sárkánymániákus vagy, akkor mindenképp, az elején kicsit furának találtam a sárkányokat, de a végén rendkívül szerethetőkké váltak, és még a merev érzelemmentességük is elfogadhatónak tűnt. Nem egy tipikus fantasy, de megvan a maga bája.

Korhatár: Hát, én is elég fiatal voltam, amikor olvastam, szóval legyen tizenkét éves kortól.

SARAH DESSEN: FIGYELJ RÁM

A nagy találkozás: Hú, emlékszem, Mircsi javasolta, amikor éppen annyira ki voltam fogyva a könyvekből, hogy kénytelen voltam mástól segítséget kérni, hogy mondjon már valamit, mert minden rossz... Ó, és amúgy is volt felesleges háromezer forintom, ami alapból ritkaság, szóval rögtön megrendeltem, miután olyan lelkesen ajánlotta.

A belső tulajdonságok: A történet főszereplője Annabel, aki egy reklámfilm szerint tökéletes, de az élete valójában romokban hever, a legjobb barátnője ellene fordult, sok családi gondja van, anorexiás a nővére, édesapja nem tud mit kezdeni a problémákkal, Kirsten, a másik testvére távol van tőle, édesanyja pedig egykor komoly depresszióvan szenvedett, most meg nem hajlandó észrevenni, hogy Annabel már torkig van a modellkedéssel. Ráadásul a lánynak akad egy titka is, amiről nem mer beszélni, pedig ez fordította szembe egykori legjobb barátnőjével. A szakadékból, amiben egyre mélyebb csúszik, egy Owen nevű, zűrös hírű fiú húzza ki a dühterápián elsajátított ismeretei segítségével.

A könyv nem eseménydús, nincsenek hatalmas akciójelenetek vagy szappanoperákra jellemző fordulatok, de az érzelmek gyönyörűen le vannak írva, és Annabel vívódása, illetve fejlődése nagyon megható, ráadásul érdekes utat mutat a kapcsolata a különleges Owennel. A szerző szép lassan adagolja az információkat, apró visszaemlékezések keretében, így pedig egyre világosabbá válik a kép, egyre jobban megismerhetjük Annabel egész környezetét, világát. A végén pedig fény derül a titokra, a nyári eseményekre...

Én sírtam rajta, nagyon megindító volt a vége, annyira bensőséges.

Ismerkedj meg vele te is, ha...: Ha nem téveszt meg a borító, ami nagyon béna, és elolvasod a fülszöveget, akkor eldöntheted, hogy tetszeni fog-e. Ez a könyv ugyanis pont annyi, amennyit az ismertetője ígér.

Korhatár: Hát, tizennégy éves kortól ajánlom.