Szeretem a nyarat!

Sziasztok!

Tudjátok, mi történt? Elfelejtettem kitenni a bejegyzést. Röhögni ér. Aztán elutaztam, meg sok volt a programom, csak aludni jártam haza (néha még azt sem). És megint nem tudtam posztolni. Tapsoljatok meg!

Na mindegy, a lényeg, hogy most itt vagyok, de aztán megint nem fogok ráérni, szóval kétes, hogy mikor jelentkezem, de igyekszem. Amúgy az augusztusom teljesen szabad, szóval majd nagyon fogok aktívkodni, remélem, ez örömet okoz nektek. :D

Amúgy... 62-en vagyunk... Nem bírom elhinni, hihetetlenül hálás vagyok, köszönöm a feliratkozást  Joltnak, Lilynek, Dikie-nek és Kikinek. Úgy érzem, meg sem érdemeljük ezt, mert mindketten szörnyen eltűntünk...

––––––––––

Aki már októberben is velünk volt, követett minket, vagy esetleg később visszaolvasott, emlékezhet, hogy írtam egy hasonló bejegyzést, aminek a témája az ősz volt (most nem aktuális, de azért itt a link). Akkor azért pötyögtem be azokat a sorokat, mert elegem volt azokból az emberekből, akik negatívan diszkriminálták szegény évszakot, és már az is eszembe jutott, hogy alapítok egy szervezetet Az Ősz Jogaiért névvel, de végül rájöttem, hogy ez túl macerás, ezért inkább megírtam a cikket, hogy a többiek is rájöjjenek, hogy ennek is megvannak a maga előnyei, nemcsak a "depi" és az elmúlás szezonja, ahogyan néhányan aposztrofálták. Most viszont inkább magam miatt írom ezt a bejegyzést – igen, mekkora egy egoista dög vagyok –, mert utálom a nyarat. De nem fejteném ki, miért, mert épp az a lényeg, hogy egy kicsit pozitívabb legyek ezzel kapcsolatban.

1. Rengeteg szabadidő

Nincsen olyan ember, aki annyira betemetné magát programokkal, hogy egyetlen otthon töltött napja se legyen, vagy ha van, akkor is  abnormális. És ki az, aki a végiggürizett év és a felbőszült tanárok folyamatos ostorcsapkodása után megvetne egy kis lustálkodást? Itt az ideje csökkenteni a filmes és a könyves várólistád, egyszerre tíz részt megnézni a kedvenc sorozatodból, ihletrohamot kapni, pizsamában fetrengeni egész nap, tizenkét órát aludni (igen, én az alvásra születtem), kilométeres sétákat tenni a kutyákkal, órákig böngészni az Instagramot, hülye képekkel fárasztani a Snapezőket, keresni a legjobb beállítást egy új profilképhez.

2. Strand

Lehet azzal jönni, hogy utálok fürdőruhában parádézni, de hé, azért rohadt nagy élmény a strand. Egyrészt van egy csomó jó kaja – fagyi, hot-dog, hamburger, gofri, lángos –, másrészt meg baromi felemelő érzés belecsobbanni a hideg vízbe, miközben a kinnálló emberek bőrét leégeti a nap. Meg van hullámmedence, örvény, amiben jól meg lehet fulladni, és a menőbb helyeken még csúszda is. Vagy például itt van a Balaton meg a Velencei-tó, az egyik ezek közül biztosan elérhető közelségben van, és bár a talaj undorító, kijjebb pedig mozdulni sem lehet, beljebb úszva már egész elviselhető. Vagy a tenger... Oké, keveseknek adatik meg, hogy eljussanak évről évre a partra, de azért az igazi az, amikor a sós vízen lebegsz a gumimatracoddal, miközben halak pancsikolnak alattad, és a hullámok ringatnak.

3. Munka

Hasznos, hogyha már csökkentetted a könyves várólistádat, újabb kötetekre van szükséged, tehát mindenképpen kell valahonnan egy kis pénzt szerezned. És manapság már tizenöt éves kortól alkalmaznak diákokat szúlői engedéllyel (bár ha valaki nem tizenhat még, akkor igazán szűkösek a lehetőségei, konkrétan a legelitebb a tálcák mosogatása, onnan már csak lejjebb van – WC-takarítás meg hasonlók –, és na, azért, ha valaki már elvállal valamit, akkor azt legalább ne úgy csinálja, hogy kidobja a taccsot minden újabb  munkanapon). De például, hogyha későn jut eszedbe, hogy hoppá, hát létezik olyan, hogy nyári munka, vagy esetleg szimplán nem találsz megfelelőt, akkor is lehet menni önkénteskedni. Kilenctől tizenkettedekig úgyis össze kell kaparni valahonnan ötven óra közösségi szolgálatot, és érettségi előtt, pánikba esve nem túl praktikus és kellemes, szóval jobb minnél hamarabb lezavarni a dolgot. Én például menhelyre mentem, megyek, fogok menni sétáltatni, és hihetetlen, hogy mennyire hálásak a blökik, mennyire megbecsülik a legapróbb simítást és szeretetteljes szót is. Szóval a végén már abszolút nem éreztem úgy, hogy ez az egész kötelesség, hanem nagyon is jó szórakozás volt, és a rajongó ebketkintetekért megérte olyan hamar fölkelni. Amúgy pedig megsúgom, hogy általaban az ilyen helyeken nagyon cukik szoktak lenni, és anélkül, hogy számolgatnák, mennyi időt töltesz ott, megadják a maximális négy órát – vagy legalábbis nekem mindig jóváhagyják, és nem azért, mert olyan különlegesem cuki lennék, höh. Plusz ez egy remek alkalom az ismerkedésre – volt ott egy olyan helyes srác, akit ha túl sokáig néztem, és úgy éreztem, egy niagarányi nyál csorog a számból, meg amúgy összehaverkodtam egy tök kedves lánnyal. Na, szóval az egésznek az a lényege, hogy az önkénteskedés is egy nagyon szuper dolog, bár nem jár hozzá pénz, de én még úgy is szívesen járok sétáltatni, hogy már többé-kevésbé megvan az ötven óra.

4. Fesztiválok

Jaj, hát most vérző szívvel pötyögöm ezeket a sorokat, mert ölni tudtam volna egy jegyért a Strandfesztiválra (Ivan & The Parazol és Hollywood Undead, mi ez, ha nem egy álom?), de végül nem jött össze. Amúgy nem kell rögtön egy Szigetben gondolkozni, mert az például már-már irreálisan drága, hozzávéve azt is, hogy egy nap maximum kettő előadó van, aki érdekes lehet. Kezdésnek például tökéletes egy halászléfőző fesztivál, mert ott is felléphet egy-két király hazai együttes, akiknek a számaikra jó bulit lehet csapni. A másik nagy előnye amúgy ezeknek a kisebb rendezvényeknek, hogy nincsen akkora tömeg (már felvételekből levenni, hogy például a VOLT-on igazi kihívás megmozdulni, arról meg még álmodni sem lehet, hogy megérted, amit a melletted álló üvölt).

5. Utazás

Szerintem mindenki utazik valahova a nyáron, ha családdal nem is, barátokkal biztos, legvégső esetben pedig a táborok sem rosszak. Én az a fajta vagyok, aki imád otthon ücsörögni, végignyúlni az ágyán, a saját konyhájában zabálni, a saját asztalánál ülni, de azért nem jön rosszul a környezetváltozás. Már alig várom, hogy belevessem magam az ocsmány vizű, de azért hűsítő Velencei-tóba, meg aztán megyek majd a Balatonra is, ami szintén nem gusztusos, de azért mindig kellemes benne úszkálni, és azzal szórakozni, hogy kihúzzuk a többiek lábát – mondjuk, tegyük hozzá, hogy elég kínos szitu, amikor nem egy ismerős végtagját ragadod meg, khm. Néha úgy gondolom, hogyha a szépségtől eltekintünk, akkor a tópart ezerszer jobb a tengernél. Egyrészt nincs homok, másrészt a hazai tavak egyikében sem látni a talajt, ezáltal az élőlényeket sem. Amit pedig nem látok, attól nem félek. (Nevessetek, de engem ki lehet űzni a világból, hogyha látom a halakat úszkálni, és a rákokat mászkálni a vízben, azzal viszont könnyen megbirkózom, ha hozzámér valami a kék felszín alatt, mert akkor legalább be tudom magyarázni magamnak, hogy csak egy hínár volt, de a tengerben... minden halnak olyan gyilkos, szociopata tekintete van, hogy rémálmaim lesznek tőle.)

6. Barátok

Tudooom, ezt felhoztam az őszi posztban is, mert akkor pont úgy voltam vele, hogy basszus, azokkal, akikkel akartam találkozni, egyszer sem jött össze a dolog, vagy nagyon kevés időt tölthettünk együtt. De idén ez nem így van, nem így lesz, mert sokkal hamarabb kezdtük el szervezni a dolgot, szóval tuti, meglesz a tali olyan ismerősökkel, akiket már legalább fél éve nem láttam. Chateltünk Facebookon, az igaz, telefonáltunk is, de hát az mégsem ugyanaz, mintha élőben találkozunk. Meg azért nyáron az ember sokkal jobban vágyik emberekre, év közben kibírom a két hétvégi napot egyedül, de két és fél hónap magány még nekem, a született mizantrópnak is sok, tehát keresem mások társaságát (igen, ez nagy szó!). És amúgy általában ilyenkor szoktunk többet csinálni a mozizás+kajálás kombónál, mondjuk, strandra járni, bringó hintózni, állatkertbe, cirkuszba menni, pizsipartit csapni, ilyesmiket. Év közben ehhez fáradtak vagyunk, és ha suliidőben merül fel, hogy hé, talizzunk már, akkor általában a WestEndben kötünk ki, mert fáradtak vagyunk fantáziadúsabb programot kitalálni.

7. Ruhák

Igeeen, ez is egy olyan pont, ami szintén szerepelt az őszi bejegyzésben, de hát na, minden évszaknak megvannak a maga darabjai, és a télikabátok meg pulcsik után kellemes érzés lenge cuccokat magamra dobni. Oké, igazából én nem vagyok az az ember, aki sokkal másabb ruhákat hord nyáron, mint télen, mert mindig frusztrál kicsit a rövidnadrág, vagy az ujjatlan, konkrétan meztelennek érzem magam bennük. De például még májusban is pulcsiban járkáltam, szóval néha már én js elfelejtem, milyen pólóim vannak, így jó újra elővenni őket nyáron. Meg hát a szoknyák... Néha jól titkolom, hogy lány vagyok – már ami az öltözködést illeti –, de azért egy-két cuki miniszoknyának vagy ruhának én sem tudok ellenállni, szóval megveszem őket, még ha tudom, hogy a nyilvánosságnak úgysem mutatom meg. És egyébként hihetetlenül szabad érzés egy szoknyában pörögni. Igen, tényleg leragadtam egy hatéves értelmi szintjén...

8. Ételek, italok

A szezon egyik tagadhatatlanul nagy előnye, az a sok-sok gyümölcs. Nem leszek képmutató, nem mondom azt, hogy jaj, én bizony nem epres csokit nassolok, hanem valódi epret, mert nem, éppen ellenkezőleg elképesztően édesszájú vagyok, és bármikor képes vagyok megenni egy tábla Milkát. Szóval nem, nem élek gyümölcsökön meg zöldségeken, de nagyon szeretem őket, és azért kilenc hónap szűkölködés, alma-, narancs- és banánzabálás után hihetetlenül jól tud esni egy kis eper, áfonya, meggy, cseresznye, barack, szeder, málna vagy dinnye. Ráadásul míg februárban már elrohanok a halál farkára, amikor valaki felmutat egy mandarint, a nyár gyümölcsöket nem lehet megunni, mert rengeteg van, és kedvemre tudok válogatni. És amúgy nem, nem vágtam át senkit, a nyárnak is megvannak a maga italai. Például a limonádék, koktélok... Amik amígy nemcsak arra jók, hogy stílusos, nagyon swag képeket lehet róluk lőni, aztán felnyomni instára, hanem tényleg finomak. Meg azért a rekkenő hőségben senki nem utasíthat vissza egy jégkockákkal teledobál, hűvös üdítőt.

9. Nyári sportok

Télen a kutyának sincs kedve úszni. Mármint a hidegben senki nem vágyik arra, hogy belemártsa a testét a szintén hideg vízbe, ráadásul még mozogjon is, miközben jégkockává fagy az agya. De nyáron a víz kifejezetten kellemes, és nem csak pancsikolásra alkalmas. De ott van például a vizisí is, vagy a vitorlázás, a hajókázás. Meg amúgy nyáron mindenkinek több kedve van mozogni valamit, mert nincs olyan, aki ne döbbenne rá, hogy itt ül már egy hónapja, és zabál. Lehet a hűtött szobában futógépezni vagy felülésezni, de hajnalban vagy éjszakafelé a házból kimozdulás sem egy öngyilkossági kísérlet. Én például futni szoktam. Nagy előny, hogy közel a Duna, és víznél mindig hidegebb van, de amúgy hatkor vagy este kilenckor már tényleg kellemes az idő, pláne ha a szél is fúj, és megéri kicsit korábban kelni vagy később lefeküdni, mert nagyon jól esik egy kis izzadással kellemes fáradtsággal járó sport. Szintén hatalmas öröm, hogy hamar lesz világos, és későn sötétedik, szóval nem kell szexéhes pedofiloktól tartani, mert napfényben csak nem csapnak le. De amúgy ajánlom a biciklizést, és kevésbé forró napokon a túrázást.

Nagyjából ennyi lett volna az én listám, tényleg igyekeztem pozitív lenni, még ha híres (vagy inkább hírhedt) vagyok arról, hogy ügyesen látom meg mindenben a rosszat, és még ügyesebben zárom ki a jót.